Théraváda
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A théraváda a buddhizmus egyik ága, amelyben a páli kánon tanításait használják. A hatalmas terjedelmű kánonban szerepelnek a legrégibb fennmaradt buddhista szövegek. A buddhizmus ezen formája hivatalos vallás Kambodzsában, Laoszban, Srí Lankán, Thaiföldön és Burmában, valamint kisebbségi vallás Vietnámban, Bangladesben és Kínában. Előbbieken túl ezen csoportok diaszpórái és az egyéb vallásváltók a világban szintén a théraváda buddhizmust gyakorolják.
Remove ads
Hívek
A théraváda buddhizmus hívei világ minden részéről származó különböző országok és népek embereiből tevődnek össze:
- Dél-Ázsia:
- Nepál (a lakosság 10%-a)
- Srí Lanka (a lakosság 70%-a)
- Banglades (a lakosság 0,7%-a)
- Mizoram (India)
- Délkelet-Ázsia:
- A théraváda a közelmúltban népszerűségre tett szert a Nyugati világban is.
Ma a théraváda buddhisták, más néven théravádinok száma a világon több mint 150 millió fő és az elmúlt néhány évtizedben ez az irányzat gyökeret eresztett Nyugaton[web 1] és Indiában is.[web 2]
Remove ads
Története
Eredete
A théraváda név a korai buddhista iskolák egyik ősi iskolája, a sztháviríja nevéből ered. A théravádinok tőlük származtatják magukat. Miután a második buddhista zsinat alkalmával nem sikerült megreformálni a közösség tagjainak (szangha) magaviseletét szabályzó szövegeket (Vinaja), "idősebb szerzetesek" egy kis csoportja különvált a mahászánghika iskolától. Így alakult ki a szthaviraváda szekta.[1] A théraváda saját elbeszélései szerint az iskola alapvetően a vibhadzsjaváda (vagy "az elemzés tana") csoportból származik,[2] amely a sztáviríja egy ága volt. Tanait az Asóka király támogatásával i.e. 250-ben összehívott harmadik buddhista zsinaton tárgyaltak szerint örökölte. Ezeket a tanokat úgy nevezték, hogy vihadzsjaváda.[3] Asóka vélhetően szerepet játszott a szangha megtisztításában, azzal, hogy elzavarta azokat a szerzeteseket, akik nem fogadták el a harmadik tanácskozáson elhangzott tanokat.[4] Később a vibhadzsjavádinok is négy ágra oszlottak szét: mahísászaka, kásjapíja, dharmaguptaka és támraparníja.
Srí Lanka
Úgy tartják, hogy a théraváda a támraparníja szektából ered, amelynek jelentése "srí lankai vonal". Srí Lankába Indiából küldtek hittérítőket Asóka király idején. A király fiát, Mahindát, illetve lányát Szanghamittát tartják a szigetországban a buddhizmus misztikus alapítóinak. A tudósok szerint ez a történet törvényesíteni igyekszik azt a feltételezést, hogy a théraváda a legrégebbi és a leghitelesebb buddhista iskola.[4] Állítólag Szanghamitta alapította a Mahávihára kolostort Anuradhapura város mellett. A 7. századi Hszüan-cang és Ji-csing kínai szerzetesek a srí lankai buddhista iskolát úgy nevezik, hogy Sang-co-pu (kínai: 上座部), amely a szanszkrit "szthaviraváda" és a páli "Theraváda" megfelelője.[7][10] A théraváda iskola legkésőbb a 4. századtól kezdve írásosan is a théraváda nevet használja. A név először a Dípavamsza krónikákban szerepel.[11]
Théraváda aliskolák
A srí lankai buddhizmus korai történetének nagy részében a théraváda három aliskolája létezett: a Mahávihára, az Abhajagiri vihára, és a Dzsetavana vihára.[12] Legelőször a Mahávihára hagyományt alapították meg, a másik kettőt az elsőből kivált szerzetesek hozták létre később.[12] A.K. Warder szerint a théraváda mellett az indiai mahásíszaka szekta szintén létezett Srí Lankán, amely később beleolvadt az előbbibe.[12] A sziget északi részén időről időre felbukkantak egyéb indiai buddhista szekták is.[12]
Amikor Fa-hszien kínai szerzetes ellátogatott a szigetre az 5. században, akkor az Abhayagiri kolostorban 5000, a Mahávihára kolostorban 3000 és a Csetijapabbatavihára kolostorban 2000 szerzetesről számol be.[14]
Mahájána hatások
Az évszázadok során az Abhajagiri théravádinok szoros kapcsolatokat ápoltak az indiai buddhistákkal, akiktől átvettek sok tanítást.[15] Ezek között mahájána tanítások is szerepeltek. A Dzsetavana théravádinok kisebb mértékben vettek át mahájána tanokat.[14][16]
Hszuan-cang a srí lankai théraváda két fő csoportjáról számolt be. Az Abhajagiri hagyományt "Mahájána szthavirának", a Mahávihára hagyományt pedig "Hínajána szthavirának" nevezi.[17] Hszuan-cang így ír:[14]
| „A Mahávihára tagjai elutasítják a mahájánát és hínajána gyakorlatokat végeznek, az Abhajagiri Vihára tagjai a hínajána és a mahájána tanokat és a Tripitakát hirdetik.” |
Akira Hirakawa úgy véli, hogy ha megvizsgáljuk alaposan a mahávihára iskola páli szövegmagyarázatait (Atthakathá) felfedezhetünk benne néhány mahájána tanítás.[18] Kalupahana ugyanerre a következtetésre jut a Viszuddhimaggával kapcsolatban.[19]
Elfogadott tény, hogy a 8. században Srí Lankán már gyakorolták a buddhizmus mahájána és vadzsrajána irányzatait is, valamint ebben az időben a kínai ezoterikus buddhizmus terjesztéséről ismert két kínai szerzetes, Vadzsrabodhi és Amoghavadzsra, is megfordult a szigeten.[20] A théraváda mahájána és vadzsrajána tanok központja vélhetően az Abhajagiri vihára volt.[21]
Terjedése Délkelet-Ázsiában
A sír lankai Mahávansza krónikák szerint a harmadik buddhista zsinat után két szerzetest (Szona és Uttara) küldtek a misztikus Szuvannabhumi földjére ("Aranyföld"), hogy terjesszék a buddhizmust.[22] Szuvannabhumi pontos földrajzi elhelyezkedését illetően nem értenek egyet a tudósok, mindenesetre Burma déli része, Thaiföld, a Maláj-félsziget és Szumátra is lehetséges helyszínnek számít.
A 12. század előtt Thaiföldön, Burmában, Laoszban és Kambodzsában is különböző indiai buddhista szekták léteztek, köztük a mahájána irányzat is.[23][24] A 7. században Ji-csing utazásai során feljegyezte, hogy ezeken a területeken az indiai buddhizmus összes jelentős iskolája virágzott.[23]
Annak ellenére, hogy néhány korai elbeszélés alapján úgy értelmezték, hogy létezett a théraváda irányzat is Burmában, a fennmaradt bizonyítékok alapján a burmai buddhizmus inkább a mahájána tanokat követte és páli helyett szanszkrit nyelvű volt.[24][25][26] Miután a buddhizmus hanyatlásnak indult Indiában a srí lankáról érkező hittérítők a théraváda buddhizmust terjesztették el fokozatosan Burmában. A következő két évszázadban a hittérítők eljutottak Thaiföldre, Laoszba és Kambodzsába is, ahol ezután a théraváda buddhizmus felülmúlta a buddhizmus egyéb irányzatait.[27]
Modernizáció és terjedés nyugat felé
A 19. századtól kezdve fokozatosan megnőtt a nyugati társadalmak érdeklődése a théraváda buddhizmus irányában. Elsősorban a Teozófiai Társulat alapítói, Helena Blavatsky és Henry Steel Olcott játszottak fontos szerepet a két kultúra közötti közvetítésben. A théraváda országokban kialakultak a világi vipasszaná gyakorlatok. Az 1970-es évektől kezdve a nyugati érdeklődés fokozódásával létrejött az ún. Vipasszaná mozgalom.[28]
Ezzel egy időben a srí lankai théravádinok a nyugati kultúra felé fordultak, hogy ilyen módon frissítsék fel saját hagyományaikat és annak felerősítésén keresztül kívántak ellenállni a brit gyarmatosításnak. A keresztény hittérítők veszélyeztették a helyi kultúrát,[29] így a théravádinok is terjeszteni kezdték a théraváda buddhizmust. Támogatták őket a teozófisták, akik ősi forrásokban keresték a bölcsességet, amelyek között szerepelt a buddhizmus és a páli kánon is. Anágárika Dharmapala volt az egyik théraváda vezető, aki megpróbálta a Nyugat segítségével helyreállítani a Viszuddhimagga és a páli kánon alapján a vipasszana hagyományt. Dharmapala a középosztálynak ajánlott vallási gyakorlatot és vallási önazonosságot, hogy ellenálljanak a brit imperialistáknak. Dharmapala erőfeszítéseinek köszönhetően a világi buddhisták elkezdték a meditációs gyakorlatokat, amelyek korábban csak a szerzetesek gyakoroltak.[30]
Remove ads
Théraváda többségű országok listája
Galéria
Phraphutthabat, Közép-Thaiföld legfontosabb temploma.
Buddhisták Phrathatdoi Szuthep- ben, Csiangmaj (Thaiföld) közelében.
A Díksabhúmi templom az indiai buddhista mozgalom fontos központja.
A Dambulla barlangtemplom Srí Lankán - a világ egyik legrégebbi buddhista temploma.
A fog temploma Kandi-ban, a legfontosabb templom Srí Lankán.
A Kuthodav pagoda Mandalaj városban, Burma.
Svemavdav Paja a burmai Bago városában, az ország legmagasabb pagodája.
A Svezigon pagoda Nyaung-U városban, tipikus burmai sztúpa.
A Htukkanthein templom a burmai Mrauk U leghíresebb temploma.
A Vat Arun Bangkokban, Thaiföld egyik leghíresebb jelképe.
A Vat Pho, Bangkok egyik legnagyobb és legrégibb temploma.
A Vat Phra Kaev Thaiföld legszentebb temploma (Bangkok).
A kambodzsai Angkorvat a világ legnagyobb vallási építménye.
Remove ads
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads