Tiburones Rojos de Veracruz
mexikói labdarúgóklub From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Tiburones Rojos de Veracruz (nevének jelentése: Veracruzi Vörös Cápák) a mexikói első osztályú labdarúgó-bajnokság egyik csapata volt. Az 1943-ban alapított együttes kétszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes.[2] Otthona Veracruz állam Veracruz nevű városa.
Remove ads
Története
Sikerek és megszűnés
Bár a labdarúgás korábban is jelen volt Veracruz életében, 1941-től nem működött futballklub a városban. 1943 áprilisában határozta el néhány helyi lakos, köztük Agustín és Joaquín García, valamint Gregorio Fernández, hogy megalapítják a Deportivo Veracruz együttesét. Hivatalosan júniusban lett bejegyezve a klub. Első pályájuk a baseballpályának épült Campo Deportivo Veracruzano volt, melyen az Águila de Veracruz csapatával osztoztak.
A Manuel Seyde által Tiburonej Rojosnak, azaz Vörös Cápáknak elkeresztelt együttes egy 1–6-os, Atlante elleni vereséggel kezdte meg szereplését az 1943-as kupában, történetük első gólját Manuel Rodríguez Angues lőtte. Első bajnoki meccsükre 1943. október 17-én került sor, ekkor a Marte ellen értek el egy 3–3-as döntetlent. Első győzelmüket november 7-én aratták: az Atlantét győzték le 1–0-ra.
Az 1945–1946-os idényben óriási sikert értek el: 18 meccses veretlenségi sorozattal, 105–30-as gólkülönbséggel bajnokok lettek. A sikerek között szerepelt a Rayados de Monterrey 14–0-s legyőzése is, mely a professzionális mexikói labdarúgás történetének legnagyobb gólkülönbségű győzelme.
A kettővel ezutáni, 1947–1948-as idényben szerezték meg első és eddigi egyetlen kupagyőzelmüket, a döntőben a Guadalajarát legyőzve 3–1-re. Ezután megint két évet kellett várni a következő sikerre: 1950-ben másodszor is megnyerték a bajnokságot. Ebben az évben lett először a bajnokság gólkirálya veracruzi, méghozzá Julio Ayllón személyében, aki 30 gólt szerzett az idényben.
A sikeres korszak azonban azonnal véget ért: a hirtelen jelentkező pénzügyi problémák a csapat játékára is jócskán rányomták bélyegüket: 1951-ben a cápák kiestek a frissen megalakult másodosztályba, 1953-ban pedig a csapat ideiglenesen meg is szűnt.[2]
Újjáalakulások – megszűnések, kiesések – feljutások
Hosszú éveket kellett várni a feltámadásra: csak az 1961–1962-es idényre tudták a helyiek újra létrehozni a csapatot, mely ezúttal a másodosztályban kezdhette meg szereplését. 1964-ben az első osztályú csapatok számának növelésével nagy esély nyílt a feljutásra: ezt a cápák ki is használták, és hajszálon múlt ugyan, de visszakerültek a legmagasabb szintre. Ezután 15 évig szerepeltek az első osztályban, de sikereket nem értek el, 1979-ben pedig ismét visszacsúsztak a másodosztályba. Itt még 5 évet eltöltöttek, azonban 1984-ben ismét megszűnt a csapat.
1989-ben néhány helyi vállalkozó megvásárolta a frissen első osztályba jutott Potros Neza csapatát, és átköltöztették azt Veracruzba, így a Tiburones Rojos harmadszor is megalakult. Érdekes módon a hányattatott sorsú csapatnak óriási szurkolótábora alakult ki ebben az évben: a hazai meccseken a stadion mindig tömve volt, szurkolók százai arra is képesek voltak, hogy a stadionnál éjszakázzanak, hogy másnap minél előbb hozzájuthassanak jegyeikhez. Sőt, egy alkalommal idegenben is „megszállták” az ellenfél stadionját: az Estadio Azteca lelátóit mintegy 50 000 veracruzi szurkoló borította vörösbe az idény 36. játéknapján.
Hiába jelentkezett azonban a hatalmas lelkesedés: a csapat elég gyengén szerepelt. Igaz, 1992-ben történetük során először bejutottak a liguillába (a legjobb 8 csapat részvételével zajló rájátszásba, mely 1970 óta létezett), de ott a Necaxa rögtön búcsúztatta őket. 1995-ben bejutottak a kupa döntőjébe, de ott ismét a Necaxa győzedelmeskedett ellenük. 1998-ban pedig ismételten visszaestek a másodosztályba.
Számos tulajdonos- és edzőváltás után 2002-ben sikerült a visszajutás, sőt, 2004-ben az alapszakaszt is megnyerték, de a rájátszásban gyorsan kiestek. 2008-ban pedig negyedszer is másodosztályúvá váltak, és csak 2013-ban sikerült visszajutniuk az első osztályba, igaz, nem a pályán elért eredmény alapján: a feljutó a Reboceros de La Piedad lett volna, de ez a csapat megszűnt és átköltözött Veracruzba.[2] A következő évek legnagyobb sikere a 2016-os Clausura szezon kupagyőzelme volt.[3]
2019-ben a kiesés szélére sodródtak, mivel rendkívül gyenge játékuk mellett még pontlevonással is sújtották őket, így az együttható-táblázat utolsó helyén végeztek. Mivel azonban lehetőségük nyílt 120 millió peso befizetésével megváltani a bent maradást, így a következő szezontól 19 csapatosra bővülő első osztályú bajnokságnak továbbra is tagjai maradhattak.[4] Az év végén azonban akkorára nőttek a pénzügyi problémák a csapat körül, hogy nem tudták vállalni a folytatást, a csapat ismét megszűnt.[5]
Remove ads
Bajnoki eredményei
A csapat első osztályú szereplése során az alábbi eredményeket érte el:[6][7]
A régi rendszerben
A rájátszásos rendszerben
Remove ads
Stadion
A csapat hazai meccseit az Estadio Luis de la Fuente stadionban játssza, melynek alsó zónája 18 000, felső zónája 12 000 néző befogadására alkalmas. Az épületet 1968. március 19-én avatták fel. Névadója a csapat egykori legendás játékosa, Luis de la Fuente y Hoyos, akit „El Pirata”, azaz A Kalóz néven is ismernek.[8]
Jegyzetek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads