Tárolt Programú Analizátor

A TPA – a Tárolt Programú Analizátor rövidítése – egy számítógépcsalád jelölése, amit a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) fejlesztettek ki 1966-tól és gyártottak 1968-tól kezdve. A különböző továbbfejlesztett modellek gyártása egészen az 1990-es évek elejéig folytatódott.^[1][2]

Az 1960-as évek Magyarországa a Szovjetunió által irányított politikai-gazdasági szövetség (KGST vagy „szocialista tömb”) tagja volt, és a központi irányítás befolyásolta a kutatási és gazdasági döntéseket. A Központi Bizottság döntései szerint az országban a számítástechnikai igényeket szovjet termékekkel kellett kielégíteni, emellett be kellett szüntetni a folyamatban lévő és jövőbeli számítógépes fejlesztéseket, így pl. az M–3 gép és utódjának fejlesztését is. A szovjet számítógépek nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és a korabeli magyarországi technológiai színvonal gyakran meghaladta a szovjet technika szintjét, pl. az elektroncsövek gyártásában. Egyes területeken fölmerült az igény egyszerűbb, olcsóbb számítógépekre. Ezt az igényt igyekezett kielégíteni a TPA, de a politikai közeg miatt nem lehetett számítógépnek nevezni, ezért kapta az „Analizátor” elnevezést, noha a „Tárolt Programú” kifejezés önmagában Neumann-elvű gépet jelent.

A KFKI ebben az időben rendelkezett a szükséges kapacitással számítógépek fejlesztéséhez, adott volt a kísérletező-kutató környezet, a gyártási és technológiai tapasztalat, a fizikus- és mérnökcsapat és a széles látókörű vezetés. A gép fejlesztését a PDP–8 kisszámítógép megjelenése indította el; ennek a gépnek az utasításkészletét a fejlesztő (DEC) részletesen leírta a Small Computer Handbook c. kiadványában és ingyenesen osztogatta. A KFKI Elektronikus Főosztályának (EFO) két munkatársa javasolta a gép szerkezetének rekonstruálását az utasításkészlet ill. egy később megszerzett tesztprogram alapján. A fejlesztést, azaz a gép logikai áramköri felépítésének újraalkotását 1966-ban kezdték meg a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézetében (MSZKI), és azt 1968-ban fejezték be. A hardver vezető tervezője Iványi Gyula volt.^[3] A fejlesztés alapján gyártott TPA–1001 jelű miniszámítógépet, a TPA család első tagját a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szimpóziumán mutatták be Esztergomban, 1968 nyarán.^{[1][2][3][4][5]}

A TPA–1001-es típus teljes mértékben szoftver-kompatibilis volt a mintául szolgáló PDP–8-assal, amit az is demonstrált, hogy egy későbbi bemutatón a jugoszláviai Ljubljanában egy DEC felhasználó a TPA gépet az eredeti DEC lyukszalagokkal bootolta és programokat futtatott rajta.^[6]

TPA Modellek

Modell	Célgép v. processzor	Bithossz	Dátum	Megjegyzés	Források
TPA1001	PDP–8	12	1968	DTL (dióda-tranzisztor logika)	[2]
TPA1001/i	PDP–8	12	1971	integrált áramkörös	[6]
TPA/i	PDP–8	12	1971	integrált áramkörös, átnevezett 1001/i	[2][6]
TPA/l	PDP–8	12	197?	javított TPA/i	[6]
TPAl/128H	PDP–8	12	197?	128 K memóriával	[6]
TPA/s	PDP–8	12	197?	Intersil CPU-val	[6]
TPA70	-	16	1970-1972	integrált áramkörös	[2][7]
TPA–1140	PDP–11/40	16	1976-1977	.	[2]
TPA–1148	PDP–11/70	16	1981	a TPA–1140 javított változata	[2]
TPA–11/440	PDP–11, VAX	32	1982	.	[2]
TPA–11/420	Digital J-11 proc.	32	.	.	[2]
EMU–11	-	16	.	mikroprogramozott, Intel 3000 + LSI	[2]
TPA–Janus	PDP–11, Z80	16, 8	.	dual processzoros	[2]
TPA–11/170	PDP–11, DCJ11 proc.	16	.	.	[2]
TPA Quadro	DECmate	12	198?	Amd 2900 csipekkel	[2][6]
TPA–11/580	VAX-11/780	32	1983-1988	.	[2]
TPA–11/540	VAX-11/730	32	1983-1988	.	[2]
TPA–11/510	MicroVAX II	32	1985 kb.	átcímkézett gép	[2]
TPA–11/520	VAXstation II	32	1985 kb.	átcímkézett gép	[2]
TPA–11/530	MicroVAX 3500	32	1988-1989		[3]
TPA–11/532	MicroVAX 3500	32	1985 kb.	átcímkézett gép	[2]
TPA–11/535	MicroVAX 3500	32	1989		[3]
TPA–11/540	VAX-11/730	32	1985-1986		[3]
TPA–11/560	VAX–11	32	1987	többprocesszoros	[2]
TPA–11/580	VAX-11/780	32	1983-1987		[3]
TPA–11/582	VAX-11/780	32	1987		[3]
TPA–11/585	VAX-11/785	32	1988-1989		[3]
TPA–11/587	VAX-11/785	32	1989		[3]
TPA–XP1	MIPS R3000	32	1992	2-32 processzor	[2]

Jellemzők

TPA–1001

A TPA–1001 megfelel a PDP–8 számítógépnek, azzal szoftveresen teljesen kompatibilis.^[6] A hardver teljes mértékben saját fejlesztés. A fejlesztők: Iványi Gyula, Bogdány János, Nyitrai Zoltán, Bánki Ferenc, Szabó Pál, Schmidt Rudolf, Lukács József, Lőcs Gyula, Iványi Gyuláné.^[8]

Jellemzők:

• Szoftverompatibilitás: DEC PDP–8
• Fejlesztés ideje: 1966–1969
• Szóhossz: 12 bit
• Technológia: DTL (dióda-tranzisztor logika)
• Sebesség: kb. 0,01 MIPS
• CPU
  • Regiszterek: 1 akkumulátor, 1 programszámláló, 2 belső regiszter (MBR, MAR) – mind 12 bites
  • Címzési módok: direkt címzés azonos lapon, indirekt címzés, autoindex
  • Utasításkészlet: egycímes gép, 8 utasítás (PDP–8 utasításkészlet)
  • Megszakítási rendszer: egyszintű (a PDP–8 I/O buszán egyetlen megszakítási vonal)
• Memória: ferritgyűrűs memória, 10 μs ciklusidő, max. 32K szó
• Sínrendszer: külön memória és periféria sín
• Háttértár: NC 245 KFKI fóliás diszk, 32K szó kapacitás
• Konzol: ASR 33 Teletype, 10 karakter/s
• Perifériák:
  • FS-1500 lyukszalag-olvasó, 1500 karakter/s
  • Facit 4060 szalaglyukasztó, 150 karakter/s
• Méretek: 150 × 140 × 70 cm
• Programozási nyelvek: SLANG assembler, Focal, Fortran