Víziőz

A víziőz vagy kínai víziőz (Hydropotes inermis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.^[1]

Víziőz
Szemből
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: állatok (Animalia) Törzs: gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: gerincesek (Vertebrata) Főosztály: négylábúak (Tetrapoda) Osztály: emlősök (Mammalia) Alosztály: elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: méhlepényesek (Placentalia) Főrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: patások (Ungulata) Rend: párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Főcsalád: Cervoidea Család: szarvasfélék (Cervidae) Alcsalád: őzformák (Capreolinae) Nemzetség- csoport: Capreolini Nemzetség: Hydropotes Swinhoe, 1870 Faj: H. inermis
Tudományos név
Hydropotes inermis (Swinhoe, 1870)
Szinonimák
Hydropotes affinis – Brooke, 1872 Hydropotes argyropus – Heude, 1884 Hydropotes kreyenbergi – Hilzheimer, 1905
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Víziőz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Víziőz témájú médiaállományokat és Víziőz témájú kategóriát.

Rendszertani besorolása

Mivel megjelenésben igen különbözik a többi szarvasfélétől, a víziőznek megalkották a saját nemét, a Hydropotes nevűt; sőt korábban eme emlőscsaládon belül egymaga alkotta az úgynevezett víziőzformák (Hydropotinae – Trouessart, 1898) alcsaládját is. Azonban az újabb DNS-vizsgálatok, melyek a mitokondriális citokróm-b nevű gént voltak hivatottak feltérképezni, azt mutatták, hogy a víziőz – bár nincs agancsa, és „kardfogai” vannak – nem is áll olyan távol az őzek (Capreolus) nemétől, és nyugodtan besorolható az őzformák alcsaládjába.^[2]

Előfordulása

A víziőz Kína és Korea mocsaras, nádas területein és nyílt legelőin honos. Egyes populációi hegyvidéken is előfordulnak. Dél-Angliában és Franciaország egyes területein is meghonosították.

Alfajai

• Kínai víziőz (Hydropotes inermis inermis) Swinhoe, 1870
• Koreai víziőz (Hydropotes inermis argyropus) Heude, 1884 – mára Dél-Korea területéről nagy valószínűséggel kipusztult; Észak-Koreában még lehetnek élő állományai, de mivel az ország teljesen elszigeteli magát a külvilágtól, így semmit sem lehet tudni az alfajról.

Megjelenése

Az állat hossza 75-100 centiméter, marmagassága 45-55 centiméter. Kis termetű: a hím tömege 11-14 kilogramm, a nőstényé 8-12 kilogramm. A szőrzete vörösesbarna, ami télen szürkésbarnává válik, és sűrűbb lesz. A háta ívelt; a feje hosszú és keskeny, agancs nélkül. A szemei és a fülei nagyok. Csak a hímeknek vannak agyaraik: megnyúlt felső szemfogak, amik az alsó állkapocs alá nyúlnak. Ezekkel küzdenek egymással. Az állatok a homlokukat fatörzsekhez dörzsölik, hogy szagmirigyekben lévő illatanyagot helyezzenek el azokon. Az illatokban lévő információ a fajon belüli kommunikációt szolgálja. Az őzgidák hátán a szarvasfélék borjaira jellegzetes fehér pettyek találhatók.

Életmódja

A víziőz nappal aktív; magányosan vagy párban él. A tápláléka főként fűfélékből, emellett levelekből és lágy szárú növényekből áll. Fogságban 11 évig él, a szabad természetben kevesebbet.

Szaporodása

A hím a második életévében éri el az ivarérettséget, a nőstény már az elsőben. A párzási időszak ősz és tél eleje között van. A vemhesség 176 napig tart, a végén 1-2, néha 3-4 gida születik. Eltérően a többi szarvasfélétől, a víziőz nőstényének nem kettő, hanem négy csecsbimbója van.

Egyéb

Állatkertekben viszonylag ritkán tartott faj. Mivel elég félénk, nem túl attraktív látvány a látogatóknak. Magyarországon ma sehol sem tartják a fajt, a 2000-es években a Szegedi Vadasparkban volt látható.

Képek

• 
  Felnőttek
• 
  Gida
• 
  Oldalról
• 
  Csontváza
• 
  Koponyája