Vörhenyes jégmadár

A vörhenyes jégmadár (Ceyx erithaca) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.^[1][2]

Vörhenyes jégmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes) Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae) Alcsalád: Alcedininae Nem: Ceyx Faj: C. erithaca
Tudományos név
Ceyx erithaca (Linneus, 1758)
Szinonimák
Ceyx rufidorsa Strickland, 1847
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vörhenyes jégmadár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vörhenyes jégmadár témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le 1758-ban, az Alcedo nembe Alcedo erithaca néven.^[3] Használták a Ceyx erithacus és a Ceyx rufidorsa nevet is.

Alfajai

• Ceyx erithaca erithaca - India, Srí Lanka, Kína déli része, az Indokínai-félsziget, a Maláj-félsziget és Szumátra
• Ceyx erithaca macrocarus - az Andamán- és Nikobár-szigetek
• Ceyx erithaca motleyi - Jáva, Bali, Lombok, Sumbawa, Flores, Borneó és a Fülöp-szigetek
• Ceyx erithaca rufidorsa vagy Ceyx rufidorsa

Előfordulása

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Brunei, a Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Kambodzsa, Kína, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és mangroveerdők, tavak, folyók és patakok környékén, valamint ültetvények.^[4]

Megjelenés

Testhossza 14 centiméter, testtömege 14-20 gramm.^[5]

Életmódja

A víz fölött repülve vagy megfigyelőhelyről lesi leendő zsákmányát, majd a vízbe vetve magát fogja meg kisebb gerincesek és rákokból álló táplálékát.

Szaporodás

Folyók és patakok mentén, a függőleges partszakaszba költőüreget váj.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]