Vajkay Károly

Bécsben született, hol atyja^[2], aki az Eszterházy grófi család házi és uradalmi orvosa volt, a grófi családdal ideiglenesen tartózkodott; különben szüleinek rendes lakása Szereden, részint Sárosfalván volt. Középiskoláit és jogi tanulmányait Pozsonyban végezte; a gyakorlati évet mint patvarista 1843-44-ben Petőcz István Pozsony vármegyei főügyész mellett töltötte, majd mint királyi táblai jegyző Zarka János ítélőmester mellé esküdött fel és Ürményi József alnádor irodájában volt alkalmazva. 1845-ben tette le az ügyvédi és 1846-ban a váltóügyvédi vizsgálatot és mint ügyvéd 1848 közepéig pesti ügyvédi irodákban dolgozott.

1848. február 27-én Zenger családi nevét Vajkayra változtatta (32-48 tételszám alatt). A szabadságharc kitörésekor honvédnek állott; csakhamar tiszti rangot nyert és mint Ivánka Imre segédtisztje szerepelt. A szabadságharc után közlegénynek sorozták be az osztrák hadseregbe. A szilárd jellemű és korrekt magaviseletű ifjú e megaláztatásban is annyira kivált, hogy csakhamar ismét hadnaggyá, majd főhadnaggyá és ezredében segédtisztté neveztetett és e minőségben Bécsbe jutott.

Simon Florest és Ráth Károly volt ügyvédfőnökei közbenjárására 1857. október 7-én hét évi és hét hónapi katonai szolgálata után engedélyt nyert, hogy a hadsereg létszámából kiléphessen és polgári hivatalt vállalhasson. 1860. március 17-én titkári állásából áttétetett a «stuhlweissenburgi k. k. Landesgericht»-hez törvényszéki tanácsossá, majd a budai országos törvényszékhez rendeltetett be s ennek feloszlatása után rendelkezés alatti állapotba jutva, 1861-ben a helyreállított magyar királyi táblához tanácsjegyzővé és 1862-ben titkárrá neveztetett.

1866. szeptember 3-án a Hétszemélyes Tábla tanácsjegyzője lett és maradt 1867. február 18-ig. Mint királyi táblai titkár és hétszemélyes táblai jegyző a királyi kancellária engedélyével segédelőadói minőségben is működött.^[3] 1867-ben a királyi táblánál számfeletti bíróvá, 1869-ben a legfőbb ítélőszéknél ideiglenes, 1870-ben pedig rendes bíróvá nevezte ki a kormány. 1872-ben királyi táblai tanácselnök, 1880-ban a tábla alelnöke, végre Szabó Miklósnak a Kúria elnökévé neveztetése után a királyi tábla elnöke lett, ami által egyszersmind a főrendiházban is széket nyert. Az ügyvédvizsgáló bizottságnak is elnöke volt.

1880 májusában az egyetem évszázados ünnepe alkalmából az egyetlen jogi fakultása díszdoktorrá avatta 1881. november 7-én szeredi előnévvel magyar nemességet kapott. 1889. május 3-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1892-ben nyugalomba vonult; mely alkalomból a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki a király.

Meghalt 1893. augusztus 15-én a parádi fürdőben és augusztus 18-án Szereden temettetett el. A Magyar Tudományos Akadémiában 1894. június 25-én Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet.^[4] Gyászközleményében említik gyermekeit: Imrédi Kálmánné Karolina, Muraközi Sándorné Kornélia, Károly és Rezső^[5]

Jogi szaklapokba sokat dolgozott a tudományos értekezés s eszmecsere, a bírálat s olykor az éles, csípős polémia terén. Ezek során legnagyobb zajt ütött összeütközése Csemegi Károllyal.

Vajkay Károly

Portréja a Vasárnapi Ujság 1887. évi 1. számából.
Született	Zenger Károly 1825. február 20. Bécs
Elhunyt	1893. augusztus 15. (68 évesen) Parád
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász, királyi táblai elnök
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajkay Károly témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Munkái

Jegyzetek

Források

Wikiwand - on