Vardø

Vardø (ejtsd: vardő; finnül: Vuoreija vagy Vuorea, északi számiul: Várggát) sziget és kikötőváros Norvégia északkeleti perifériáján, Finnmark megyében. Mintegy 65 kilométerre az orosz határtól, két kilométerre a Varanger-félsziget északkeleti partjától, a Varanger-fjord bejáratának közelében.

Vardø
A kikötő és a templom
Vardø címere
Közigazgatás
Ország	Norvégia
Földrajzi régió	Észak-Norvégia
Megye	Finnmark megye
Község	Vardø község
Rang	község székhelye
Polgármester	Ørjan Jensen (2019–, Green Party)[1]
Irányítószám	9950
Népesség
Teljes népesség	1982 fő (2025. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	3,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összesen	1,27[3] km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 70° 22′ 00″, k. h. 31° 06′ 00″70.366669444444, 31.1
Vardø weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vardø témájú médiaállományokat.

A városnak jelentős kvén lakossága van, akik a 19. században vagy előtte betelepült finnek leszármazottai.

Földrajz

Éghajlat

Norvégia legkeletibb városa (még Isztambultól is keletebbre fekszik). Barents-tengeri kikötője a meleg Észak-atlanti-áramlatnak köszönhetően egész évben jégmentes. Átlaghőmérséklete júliusban 9,1, januárban pedig az szélességi körhöz mérten mérsékelt ‒5,1 °C.

Vardø éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−2,7	−3,0	−1,6	0,8	4,5	8,5	11,5	11,1	8,4	4,0	0,7	−1,4	3,4
Átlaghőmérséklet (°C)	−5,1	−5,4	−3,6	−1,1	2,5	6,2	9,2	9,1	6,6	2,4	−1,3	−3,7	1,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−7,7	−7,9	−5,8	−3,0	0,7	4,3	7,3	7,4	4,9	0,7	−3,4	−6,1	−0,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)	55	41	34	33	30	42	49	55	54	58	59	53	563
Forrás: Norwegian Meteorological Institute

Történelem

1769. június 3-án a magyar csillagász jezsuita Hell Miksa itt figyelte meg rendtársa, Sajnovics János társaságában a Vénusz áthaladását a Nap előtt. Sajnovics ezt az expedíciót használta fel arra, hogy adatokat gyűjtsön későbbi könyvéhez a magyar és a számi (lapp) nép nyelvének hasonlóságairól, amely a magyar nyelv finnugor eredete kutatásának alapműve lett.

1944-ben a megszálló németek csaknem teljesen lerombolták a várost, és lakói közül sokat megöltek.

1998-ban telepítette ide az Amerikai Egyesült Államok a Globus II. radart, amivel nagy diplomáciai vihart kavart. Az amerikaiak szerint a radar az űrszemét megfigyelésére szolgált volna, de Oroszország közelsége és a radar feltételezett kapcsolata az amerikai rakétaelhárító-rendszerekkel gyanút keltett.

Gazdaság

A sziget lakói főleg halászatból és halfeldolgozásból élnek, de a turizmus is egyre inkább erőre kap.

Közlekedés

A szigetet Norvégia első – 1982-ben épített, mintegy három kilométer hosszú – tenger alatti alagútja köti össze a szárazfölddel. Kis repülőtere is van és a szigetre a Hutriguten cég kompjai is járnak. A város az E75-ös európai útvonal északi végpontja. (Az E75 Kréta szigetéről indul, Sitia kikötővárosból.)

Turizmus

Fő turistalátványosságai: a 13. században épített erődítmény, a Vardøhus Festning (jelenlegi formáját 1734-ben nyerte el), az Atlanti fal német erődítményei, illetve a sziget madárkolóniái. Az erődben láthatók Vardø vörösberkenyefái, amelyeknek a helyiek gondoskodása nélkül nem élhetnének ezen az éghajlaton.