Varga Zsolt (vízilabdázó, 1972)

Varga Zsolt (Budapest, 1972. március 9. –) olimpiai és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázó, edző. Balkezes játékos. A sportsajtóban Varga I. Zsolt néven ismert. 2022. július 20-tól, Märcz Tamást váltva, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya.

Ez a szócikk az olimpiai bajnok vízilabdázóról szól. Hasonló címmel lásd még: Varga Zsolt (egyértelműsítő lap).

Nem tévesztendő össze a következővel: Varga Zsolt (vízilabdázó, 1978).

Varga Zsolt
Személyes adatok
Születési dátum	1972. március 9. (53 éves)
Születési hely	Budapest, Magyarország
Állampolgárság	magyar, olasz
Magasság	186 cm
Becenév	Zsolti
Poszt	center
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1980–1989 KSI 1989–1990 Újpesti Dózsa 1990–1997 Budapesti VSC 1997–2001 Mladost Zagreb 2001–2004 RN Savona 2004–2008 Bissolati Cremona 2008–2010 Posillipo Napoli 2010–2012 Ferencváros
Válogatottság
0000–2002 Magyarország 295
Edzőség
Év Liga Csapat 0000–2014   Magyarország U20 másodedző 2012–? Ferencváros ifjúsági 2013–2023 Ferencváros 2022– Magyarország

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok arany 2000, Sydney vízilabda Világbajnokság ezüst 1998, Perth Európa-bajnokság ezüst 1993, Sheffield ezüst 1995, Bécs arany 1997, Sevilla arany 1999, Firenze bronz 2001, Budapest Junior Európa-bajnokság bronz 1988, Veenendaal bronz 1990, Várna Ifjúsági Európa-bajnokság arany 1989, Isztambul Magyar bajnokság ezüst 1993 bronz 1994 arany 1996 arany 1997 Horvát bajnokság ezüst 1998 arany 1999 bronz 2000 ezüst 2001 Olasz bajnokság ezüst 2009

Élete

Szülei hároméves korában elváltak, édesanyja és nevelőapja nevelte. Benedek Tiborral a II. kerületi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba járt, ahonnét kirúgták, érettségi vizsgát már a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán szerzett diplomát 1997-ben.^[1]

A kilencvenes évek közepétől a 2000-es évek elejéig Kovalcsik Ildikóval, közismertebb nevén Liluval élt házasságban.^[2] 2004-től Tania Rebagliati, egykori olasz válogatott tornász volt a párja. Harmadik feleségével, Bogival három gyermeket nevelnek.^[1][3]

Sportpályafutása

Játékosként

A KSI-ben kezdett vízilabdázni. Nevelőedzői Kőnigh György és Pék Gyula. 1988-ban a junior Eb-n harmadik volt. A következő évben az ifjúsági Eb-n első, a junior világbajnokságon ötödik helyezett volt. Ebben az évben az Újpesti Dózsához szerződött. 1990-ben tagja lett a felnőtt válogatott keretének. Ebben az évben a BVSC játékosa lett. 1992-ben szerepelt az olimpián hatodik helyen végzett csapatban.

1993-ban második volt a Világkupán, és az Európa-bajnokságon. 1994-ben ötödik helyen végzett a világbajnokságon. Az év végén kéztörést szenvedett, amely nem gyógyult megfelelően, így a vártnál hosszabb időt kellett kihagynia. 1995-ben Magyar Kupa-győztes volt. A bécsi Európa-bajnokságon ezüst-, az atlantai Világkupán aranyérmet szerzett. 1996-ban klubjával a KEK döntőjéig jutott. A magyar bajnokságban első volt. Az olimpián negyedik lett.

1997-ben a Világkupában harmadik volt. A magyar bajnokságban ismét első lett. Ezt követően a Mladost Zagreb játékosa lett. Az Európa-bajnokságon a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Az 1998-as világbajnokságon második helyezett volt. A Mladosttal 1998-ban harmadik volt a bajnokok ligájában, 1999-ben első a KEK-ben. A válogatott játékosaként 1999-ben megvédte Európa-bajnoki címét és Világkupa győztes lett. Ugyanebben az évben a horvát bajnokságban első volt. 2000-ben a BL döntőjéig jutott. A válogatottal olimpiai bajnoki címet szerzett.

2001-ben LEN-kupa győztes volt. Az Európa-bajnokságon harmadik, a világbajnokságon ötödik lett. A következő szezontól kilenc éven át Olaszországban szerepelt. 2010-ben a Ferencváros játékosa lett. A játékos-pályafutása mellett a junior válogatott mellett is dolgozott.

Edzőként

2012-ben befejezte játékos pályafutását. Az FTC-nél azt ifik edzője, és az utánpótlás csapatok szakmai igazgatója lett. 2013-tól a felnőtt csapat edzője lett, Ambrus Tamást váltva a kispadon.^[4] A 2012 decemberében másodedzőként ezüstéremhez segítette az ifjúsági válogatottat a világbajnokságon. 2014 januárjában lemondott az utánpótlás válogatottak másodedzői posztjáról.^[5] A 2016-17-es szezonban csapatával 19 év után újra nagy sikert aratott klubszinten: a döntőben Nagyvárad csapata ellen összesítésben, a második döntő után 19-13 arányban bizonyultak jobbnak, így megnyerték az Európa-kupát.^[6] 2018-ban megvédték a címet. Ugyanebben az évben győztek az európai szuperkupában. 2019-ben LEN-bajnokok ligáját nyert a csapatával. 2022 júliusában kinevezték a magyar férfi válogatott szövetségi kapitányának.^[7] 2023 nyarán irányításával világbajnokságot nyert a magyar csapat Fukuokában.^[8]

Eredményei

Sportegyesületekben

• Országos ifjúsági bajnok (1988, 1989)
• Országos junior bajnok (1990)
• Országos felnőtt bajnok (1996, 1997)
• Magyar kupagyőztes (1995)
• Kupagyőztesek Európa-kupája ezüstérmes (1996)
• Horvát bajnok (1999)
• Horvát kupagyőztes (1998, 2000, 2001)
• Kupagyőztesek Európa-kupája győztes (1999)
• Bajnokok Ligája ezüstérmes (2000)
• LEN-kupa-győztes (2001)

A magyar válogatottban

• Ifjúsági Európa-bajnok (Isztambul, 1989)
• Junior világbajnoki ötödik (Canet-en-Roussillon, 1989)
• Olimpiai hatodik (Barcelona, 1992)
• Európa-bajnoki ezüstérmes (Sheffield, 1993)
• Világbajnoki ötödik (Róma, 1994)
• Európa-bajnoki ezüstérmes (Bécs, 1995)
• Olimpiai negyedik (Atlanta, 1996)
• Európa-bajnok (Firenze, 1999)
• Olimpiai bajnok (Sydney, 2000)
• Európa-bajnoki bronzérmes (Budapest, 2001)
• Világbajnoki ötödik (Fukuoka, 2001)

Díjai, elismerései

• Az év ifjúsági vízilabdázója (1989)
• Az év magyar sportcsapatának tagja (1993, 2000)
• az év magyar vízilabdázója (1996)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000)
• Az év edzője Vízilabdaedzők Világszervezetének szavazásán (2018, 2019)^[9]
• Az év magyar edzője (2019)^[10]
• A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (2023)^[11]
• Ormai László-díj (2023)^[12]