Vasadi Péter

Vasadi Péter (Újpest, 1926. június 1. – Budapest, 2017. november 24.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő, író, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító.

Vasadi Péter
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
Született	Vasadi Péter 1926. június 1. Újpest
Elhunyt	2017. november 24. (91 évesen)[1] Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	költő író esszéíró műfordító
Iskolái	MÚOSZ Újságíró Iskola (–1970)
Kitüntetései	József Attila-díj (1991) Füst Milán-díj (1996) Kossuth-díj (2012) A Nemzet Művésze (2014)
Sírhelye	Fiumei úti sírkert[2]
Sablon Wikidata Segítség

Életútja

Hadapródiskolába járt Nagyváradon és 1944-től Thaidorfban (Bajorország). 1947-49-ben Budapesten egy bőrkereskedésben inaskodott. 1948-ban esti iskolában érettségizett. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-német (orosz) szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt segédmunkából és műszaki rajzolásból tartotta fenn magát. 1952-1967 közt tervezési csoportvezetőként működött a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalatnál (KOHUSZ). 1967-től az Új Ember és a Vigilia c. keresztény lapok munkatársa lett, közben 1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíróiskolát.

Munkássága

A magunk kenyerén című antológiában (Budapest, 1971) jelentkezett verseivel (Erdei óda, Hát így mész el, Megtérsz alkonyatkor, Fegyvertelenül, Kiáramlik a szél, Homokakol).^[3] Később is szerepelt antológiákban, például Az év esszéi (Budapest, 2003-2006), Karácsony fényei : vallomások, elbeszélések, versek (Budapest, 2011). Egyre több önálló kötettel jelentkezett. Az elvont tárgyiasság versalkotói módszerét alkalmazza, transzcendens ihletésű verseiben és prózájában az irgalom, a szeretet, az emberség kapaszkodóit kutatja.

Németh István Péter költő-irodalomtörténész „Az égi tanonc” című esszéjében (2001) faggatja Vasadi Fényromok c. verskötetét és Innen című válogatott verseit, mintegy érzékelteti Vasadi hitelességét, amire már Esterházy Péter is rámutatott: „Szegény Vasadi Péter! nem elég neki, hogy mi, olvasói, állandóan fiatalságát emlegetjük, pedig Esterházy rég figyelmeztetett: nem mintha VP örökifjú volna, most a hetvenedik életévéhez közelebb olyan könyvvel jelentkezett, mint egy elsőkötetes csodagyerek. Ki más mondhatná ki, s ki másnak hinnénk el olyan evidenciákat, hogy a violának hatalma van, s hogy nem az erőszak erős, hanem a lélekzet.”^[4]

Magánélete

1952-ben feleségül vette Marcsek Editet.

Ars poeticája

„Az én ars poeticám az akaratlan kiszolgáltatottság; ez nem esztétikai fogalom, bár nem vagyok benne biztos, hogy csak az esztétikai fogalom, amit annak tartunk. Filozófiából, tudományból is átúszik sok minden, utóbbi a legelvontabb költészet; nem az szól bele a költészetbe, hanem benne van.”^[5]

Kötetei

• Jelentés Babylonból, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974
• Ének a szomjúságról, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976
• Tamariszk, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978
• Tűzjel, esszék, Szent István Társulat, 1978
• Hó és madarak, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982
• Az ember reménye, esszék, Ecclesia Kiadó, 1982
• Nem kő, se csillag, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984
• Fényromok, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987
• Fahíd, válogatott és új versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990
• A szív szüntelen mormolása, levélregény, Szent István Társulat, 1991
• A szív tágassága, esszék, Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1993
• Ahogy én tudom, esszék, Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1994
• A viola hatalma, versek, Széphalom Könyvműhely, 1995
• Tettetés nélkül, karcolatok, elbeszélések, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995
• Sürget az idő, esszék, Magyar Helikon, 1996
• Különben szétesik..., esszék, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996
• Kinéz tengerre ablakon, versek, Kortárs Kiadó, 1997
• Csoportkép – Látás, jelek, jelentés, irodalomkritikák, Kortárs, 1998
• Mézízű vas, versek, Új Forrás Könyvek, 1998
• Üdvösség ideje, esszék, Széphalom Könyvműhely, 1998
• Egy nap süt idebent, irodalomtörténeti tanulmányok, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999
• Nem ragyogtak hiába, prózai írások, Kairosz Kiadó, 2002
• A zendülés vízszaga, versek, Széphalom Könyvműhely, 2002
• Ha az áldozat elszabadul, próza, Széphalom Könyvműhely, 2004
• Hajnal Kentuckyban, versek, Kortárs, 2005
• A kígyó bőre, nyolc dialógus a létről, Kortárs, 2005
• Séta tűzben, virágban, versek, Szent István Társulat, 2005
• Körülnéz. Megköszöni., jegyzetlapok hitről, emberről, világról, Szent István Társulat, 2006
• Intarzia, versek, Kortárs Kiadó, 2007
• A figyelem kertvárosa, versek, szerzői kiadás, 2008
• Kenyeret adtál..., prózai írások, Szent István Társulat, 2009
• Vasadi Péter válogatott versei, válogatott versek, Magyar Napló, 2009
• Opál beszéd, versek, Parnasszus, 2011
• Világpor, versek, Magyar Napló, 2012
• Sokan vagyok, esszék, Magyar Napló, 2014
• Tetőzés; Napkút, Budapest, 2014
• Csönd születik; Napkút, Budapest, 2016
• Szerelem és Szerelem. Válogatott versek; szerk. Szénási Zoltán; Új Forrás, Gerecse–Tata, 2018 (Új Forrás könyvek)
• A kórus kitart. Zenei témájú művek és válogatott versek; vál. Halmai Tamás, Zsille Gábor; Magyar Napló, Budapest, 2018
• Tenger mögötte. "Új versek, 2016. IV.–"; szerk., szöveggond., utószó Bende József; Vigilia, Budapest, 2018
• Vasadi Péter összes verse; szerk., szöveggond. Zsille Gábor; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2021–2022
  • 1. 1961–1987
  • 2. 1988–2005
  • 3. 2006–2017

Fordításaiból

• Lanza del Vasto:^[6] Júdás. Regény; ford., utószó Vasadi Péter; Ecclesia, Budapest, 1983. 236 p.

Díjak, elismerések

• József Attila-díj (1991)
• Füst Milán-díj (1996)
• Arany János-díj (2004)
• Stephanus-díj (2005)
• Alföld-díj (2007)
• Déry Tibor-díj (2011)
• Kossuth-díj (2012)^[7]
• A Nemzet Művésze (2014)
• A Digitális Irodalmi Akadémia tagja (posztumusz, 2018)