Weiss Manfréd Acél- és Fémművek

A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme volt Csepelen, az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme. Alapító tulajdonosa a pesti születésű, zsidó származású Weiss Manfréd gyáros volt.

Csepel központja és a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (1943)

Weiss Manfréd Acél- és Fémművek
Egy 1885 körül készült rajzon
Típus	gyár
Jogelőd	Weiss Manfréd Lőszergyár
Alapítva	1892
Megszűnt	1950
Jogutód	Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek
Székhely	Budapest
Irányítószám	1211
Cím	Színesfém u.
Alapító	Weiss Manfréd
Iparág	vasipar
Termékek	tölténytárak, lőszerek, szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek, kerékpárok, autók, repülőgépek, tűk, csövek, bergmanncsövek, kályhák, tűzhelyek, repülőgépmotorok, kerékpárok, varrógépek, traktorok
Alkalmazottak száma	28.000 fő (1918) 15.000 fő (1930-as évek közepe)
Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 25′ 27″, k. h. 19° 03′ 27″47.424166666667, 19.0575
A Wikimédia Commons tartalmaz Weiss Manfréd Acél- és Fémművek témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Névváltozatok

Időszak Név 1886–1897 Weiss Manfréd Lőszergyár 1892-től Csepelen 1897–1948 Weiss Manfréd Acél- és Fémművek 1903–1913 közkereseti társaság 1913–1948 részvénytársaság 1948–1950 WM Acél- és Fémművek NV

Története

Elődjét, a Weiss-konzervgyárat eredetileg a VI. kerületi Lövölde téren hozta létre Weiss Manfréd és bátyja, Bertold, 1882-ben, Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyár néven. Pár hónap múlva áttelepültek a Soroksári útra^[1] A gyár 1886-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított.

Bővebben: Weiss Manfréd Első Magyar Konzerv- és Ércárugyár

1892-ben a Weiss Manfréd Lőszergyár az akkor még alig beépített Csepelre költözött, miután az üzemben robbanás történt. Négy évvel később Weiss Bertold kilépett. A csepeli telepet nevezzük Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknek. Az 1890-es évek végére Weiss Manfréd kohóval, öntödével, hengerdével, még később acélművel egészítette ki az üzemet.

A fő megrendelő a hadsereg volt. Az első világháború éveiben a gyár dolgozóinak létszáma közel 30 ezerre duzzadt, a háború után azonban hatezer alá apadt. A háború befejezésekor a Weiss-műveknek 28 ezer munkása volt, 250 hektáron elterülő gyártelepe 216 épületből állt.^[2] Ekkoriban több tízmillió darab lőszert gyártottak Lengyelországnak, aki azt magyar hadisegélyként kapta, és a lengyel–szovjet háborúban használta fel. Később a román megszállók elhurcolták a gyár berendezéseit, a termelés visszaesett.

A háború után a gyár átállt a szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok építésére. Később autó- és repülőgépgyártásba is belefogtak. Az 1920-as évek elején a Weiss-művek a Witkoviczi Acélművekkel együttműködve meghonosította Csepelen a csőgyártást. Miután Weiss Manfréd 1922-ben meghalt, a gyár vezetését fiai és egyik veje folytatták. 1929-ig a tű-, bergmanncső-, a kályha- és a tűzhelygyártást is megszervezték. Az évtized vége felé indult meg a repülőgépmotor-, kerékpár (Csepel kerékpár), varrógép- és traktorgyártás is. Kétütemű autómotorokat is kikísérleteztek, de a gyártás nem valósult meg. Az új gyártási ágak beindításához több külföldi licencet szereztek be, a repülőgépgyártáshoz a Gnome-Rhône, a Heinkel, a Fokker és a Caproni, a kerékpárgyártáshoz a Puch, a varrógépekhez a Pfaff licenceit.

Az értékesítésre kiterjedt hálózatot hoztak létre. Megalapították az Agrár-, Ferró-, Metalló- és Termo-Globus kereskedelmi vállalatokat. Ezek több fővárosban állandó képviseleteket nyitottak és Európa, Afrika és Ázsia nagyobb városaiban bizományosi hálózatot működtettek. A Weiss-műveknek még bérelt tengerjáró szállítóhajója is volt.

Az 1930-as évek közepén a gyár már 15 ezer embert foglalkoztatott.

A második világháború idején a WM harckocsikat és terepjárókat is előállított, valamint Me 210 típusú repülőgépekhez is gyártottak DB 605 típusú repülőgépmotorokat.^[1] A bombázások idején az üzem nagy károkat szenvedett.

Története a Weiss-család után

1944-ben, a német megszálláskor a tulajdonosokat a németek letartóztatták és a gyár vezetését 25 évre az SS vette át.

Magyarország 1944. márciusi német megszállását követően a Weiss Manfréd üzemeket számos bombatámadás érte. A Dunai Repülőgépgyár telepe üzemképtelenné vált négy bombatámadás következtében. A csepeli gyárat ért hét támadás következtében a fémüzemek nagy része súlyosan károsodott, a rézelektrolízis-üzem leégett, míg a repülőgép-, traktor- és zománcgyár szintén megsemmisült.

A második világháború alatt szenvedett károk kijavítása, a termelés folytatása nagy erőfeszítéseket igényelt. A gyárnak nemcsak a hazai szükségleteket kellett kielégítenie, hanem háborús jóvátételre is gépeket kellett termelnie, a megszálló szovjet hadsereget is el kellett látnia járműalkatrészekkel. 1947-ben a gyár termelésének 90 százaléka háborús jóvátétel volt. Az üzemet 1946-ban állami felügyelet alá helyezték, ekkor a Weiss-Chorin-család tulajdonjoga még nem szűnt meg, de már felszámolták a WM Repülőgép- és Motorgyár RT-t. 1948-ban ténylegesen államosították, a neve WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat lett.^[3] 1948-1950 között a gyár vezérigazgatójának a mérnök Bíró Ferencet (1904-2006), Rákosi Mátyás öccsét nevezték ki.

Bővebben: Csepel Művek