Willem Jacobus Eijk
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Williem Jacobus „Wim” Eijk [1](Duivendrecht, 1953. június 22. –) holland római katolikus pap, az Utrechti főegyházmegye érseke, bíboros. Egyházi pályafutása előtt orvosként dolgozott; papként az orvosi etikát tette tudományos tanulmányai középpontjába.
.jpg)
Remove ads
A kezdetek, tanulmányai
Eijk az Amszterdami Egyetemen tanult orvostudományt, és 1978-ban szerzett diplomát. 1978-ban és 1979-ben belgyógyász orvosként dolgozott.[2] A kerkradei Rolduc szemináriumban készült a papságra.[3] 1979-től kezdve teológiai képzését összekapcsolta a Leideni Egyetemen folytatott orvosi etikai tanulmányaival. 1985-ben szentelték pappá és inkardinálták a Roermondi egyházmegyébe. Ezután a vanlo-blericki Páduai Szent Antal plébánián kezdett dolgozni mint kurátor.[3]
1987-ben orvosi doktori címet szerzett a Leideni Egyetemen[3], az eutanáziáról írt disszertációjával.[4] 1990-ben az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen filozófiából doktorált Az emberi lények géntechnológiájának etikai problémái című disszertációjával. A doktori címet 1990-ben szerezte meg. Eijk a római Lateráni Pápai Egyetemen szerzett mesterdiplomát és teológiai doktori címet is. Ezzel párhuzamosan erkölcsteológiát tanított a rolduci szemináriumban. 1996-tól Eijk a svájci Luganóban a pápai teológiai kar erkölcsteológia professzora volt. 1997 és 1999 között a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja volt.[3]
Remove ads
Püspök és érsek
Eijket 1999. július 17-én nevezték ki a Groningen-Leeuwardeni egyházmegye püspökévé és november 6-án szentelték püspökké.[1] Jelmondatául a Noli recusare laborem („Ne utasítsd el a munkát”) mondatot választotta, amely Tours-i Szent Márton utolsó szavaiból származik.[2] Püspökként a korábbi gyakorlathoz képest korlátozta a laikusok szerepét az istentiszteleteken.[4]
II. János Pál pápa 2004. augusztus 4-én a Pápai Életvédő Akadémia tagjává[1], 2005. március 23-án pedig az Akadémia kormányzótanácsának tagjává nevezte ki.[5]
2001-ben Wim Eijk szubdurális hematómát szenvedett, amelyből teljesen felépült.[2]
2007. december 11-én XVI. Benedek pápa kinevezte Eijket az Utrechti főegyházmegye érsekévé.[3] 2008. január 26-án iktatták be az utrechti Szent Katalin-székesegyházban. Ő Szent Willibrord (658-739) 70. utóda az érseki székben.
2008 májusában Benedek pápa kinevezte Eijket a Kléruskongregáció tagjává.[6]
Társszerkesztője volt a Katolikus orvosi etika kézikönyve: Felelős egészségügyi ellátás katolikus szemszögből című könyvnek, amely 2010-ben jelent meg.[2]
2011-ben a Holland Püspöki Konferencia elnökévé választották.[7]
XVI. Benedek pápa a 2012. február 18-i konzisztóriumon 21 társával együtt bíborossá kreálta.[8] Címtemplomául a San Callisto-templomot jelölték ki.[9] Április 21-én a Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációja tagjává nevezték ki.[10] Egyike volt azoknak a választó bíborosoknak, akik részt vettek a 2013-as konklávén, amely Ferenc pápát választotta.[11]
Ferenc pápa 2014. február 6-án a Világiak Pápai Tanácsa tagjává nevezte ki.[12]
2013 végén Ferenc pápa beleegyezett egy egynapos amszterdami látogatásba, amely város kimaradt II. János Pál pápa 1985-ös hollandiai látogatásából. A korábbi terveket Eijk állítólag azért akadályozta meg, mert a közvélemény lelkesedésének hiányára számított.[13]
Urtecht érsekeként az egyházmegye 326 egyházközségének 48 területre történő átszervezését javasolta, követve az egész Európában tapasztalható mintát a templomok látogatottságának csökkenése miatt. Ehhez a tervhez a lakossági ellenállás ellenére ragaszkodott. Ezt mondta: „Amikor a pápával beszéltem, figyelmeztettem, hogy a régi egyházi struktúrák nem fognak létezni, mire nyugdíjba vonulok – és 2025-re templomaink kétharmadát kivonják az istentiszteletből.”[14]
Remove ads
Pozíciók
2015 júniusában Eijk elrendelte Rhianna Gralike, Kelet-Flevoland és Észak-Veluwe Norbertus Egyházközség transznemű kincstárnokának eltávolítását az egyházközségi tanács tiltakozása ellenére.[15][16]
2015-ben Eijket választották meg a Holland Püspöki Konferencia képviseletére az október családszinóduson.[17] A szinódus előtt közzétett egy esszét, amelyben kijelentette, hogy azok a párok, akik anélkül kötnek új polgári házasságot, hogy korábbi házasságuk érvénytelenítését megkapták volna, „a strukturált és intézményesített házasságtörés egy formáját” jelentik.[18] A szinódust követően Ferenc pápa Amoris laetitia című művének kritikusa lett. 2018-ban azt mondta, hogy a dokumentum „kételyeket vetett el” és azt mondta, hogy Ferenc pápának világosabban ki kellene mondania, hogy a házasság „egy és felbonthatatlan” és hogy a válás után újraházasodó katolikusoktól meg kell vonni a szentáldozás jogát.[19]
2018 májusában, miután Ferenc pápa nem utasította el a Német Püspöki Konferencia azon javaslattervezetét, hogy bizonyos esetekben a protestánsok is részesülhessenek az Eucharisztiában a katolikus templomokban, Eijk azt írta, hogy Ferenc pápa nem védi „az Egyház világos tanítását és gyakorlatát” és hogy ez „az Igazságtól való eltávolodás felé való sodródást jelent.”[20]
2022 novemberében arra kérte Ferenc pápát, hogy írjon enciklikát a nemek elméletéről.[21] Kérésének részben eleget tett a Hittani Dikasztérium Dignitas Infinita című nyilatkozata.[22]
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads