Wylie-féle transzliteráció

A Wylie-féle transzliteráció a tibeti írás latin betűs átírására szolgál. Kialakításának célja, hogy egyszerű, angol nyelvű irógép-billentyűzeten fellelhető betűkészlet segítségével a tibeti írás reprodukálható legyen. A nevét Turrell V. Wylie-től kapta, aki egy cikkében (A Standard System of Tibetan Transcription (1959).^[1] ismertette a rendszert. Ez lett később a tibeti tanulmányok standard átírási rendszerének az alapja, különösen az Amerikai Egyesült Államokban.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Wylie (egyértelműsítő lap)

Bármely nem latin betűs átírásánál felmerül az a dilemma, hogy az átírás a kiejtés szerinti legyen, azaz pontosan reprodukálja a beszélt nyelv hangjait, vagy az írott helyesírás szerinti átírást alkalmazzuk-e? Ezek ugyanis a nyelvek többségében eltérnek egymástól. A tibeti helyesírást a 11. században rögzítették, míg a kiejtése a mai napig fejlődik, hasonlóan az angol vagy francia helyesíráshoz, amelyek a késő középkori kiejtést tükrözik.

Wylie rendszerét megelőző átírások kompromisszumos megoldásokat kínáltak a kiejtés és a normál transzliteráció között, azonban nehézségeik miatt nem terjedtek el. A Wylie átírás célja az volt, hogy pontosan visszaadja az írott tibeti betűket, így azok egységesen használhatók a nemzetközi tibetológia tudományos publikációi során. Nem célja, hogy segítse a tibeti szavak helyes kiejtését.

Mássalhangzók

Wylie-átírás szerint a mássalhangzók:

Tibeti	Wylie	IPA	Magyaros	Tibeti	Wylie	IPA	Magyaros	Tibeti	Wylie	IPA	Magyaros
ཀ	ka	[ka̰]	ka	ག	ga	[ɡa̰]	ga	ང	nga	[ŋa̰]	nga
ཅ	ca	[ʨa̰]	csa	ཇ	ja	[ʥa̰]	dzsa	ཉ	nya	[ɲa̰]	nya
ཏ	ta	[ta̰]	ta	ད	da	[da̰]	da	ན	na	[na̰]	na
པ	pa	[pa̰]	pa	བ	ba	[ba̰]	ba	མ	ma	[ma̰]	ma
ཙ	tsa	[ʦa̰]	ca	ཛ	dza	[ʣa̰]	dza	ཝ	wa	[wa̰]	va
ཞ	zha	[ʑa̰]	zsa	ཟ	za	[za̰]	za	འ	'a	[ɦa̰]
ཡ	ya	[ja̰]	ja	ར	ra	[ra̰]	ra	ལ	la	[la̰]	la
ཤ	sha	[ɕa̰]	sa	ས	sa	[sa̰]	sza	ཨ	a	[ʔá]	-

Az ábécé utolsó betűje (ཨ), nem kerül átírásra, ez ugyanis a tibeti magánhangzók diakritikus (mellékjeles) jelzésének hagyományos leírását segíti. A tibeti írásban a mássalhangzó helyzete a szótagon belül befolyásolja annak jelentését, a megfelelő „eléírt”, „föléírt”, „aláírt”, „mögéírt” mássalhangzók módosítják a kiejtést.

Az összetartozó szótagokat a szövegek kritikai feldolgozásában kötőjelekkel kapcsolják össze, de gyakran a szöveg központozása teljesen megfelel az eredeti tibetinek, azaz nincs kötőjelezés és nem teszünk ki mondatjeleket. A magyarul megjelenő népszerű tibeti buddhista könyvekben szereplő átírások eseteiben helyesebb lenne a kötőjel nélküli változatot használni, mert a kötőjelezés pontos nyelvtudást igényel, amíg a másik csak szimpla másolás. (Az alábbi táblázatban félkövérrel vannak jelölve azok a betűk, amelyek eltérnek a Wylie-féle angol és a magyar fonetikus átírásban.)

Angol (Wylie)	k	g	ng	c	j	ny	t	d	n	p	b	m	ts	dz	zh	z	’ (a-chung)	y	r	l	sh	s	a	i	u	e	o
Magyar	k	g	ng	cs	dzs	ny	t	d	n	p	b	m	c	dz	zs	z	’ (acshung)	j	r	l	s	sz	a	i	u	e	o

A fonetikus átírás során ez a táblázat bizonyos tekintetben egyszerűsödik (a hehezetesek többségének esetében), másokban pedig bonyolódik (a magánhangzók esetében, mivel bejönnek az umlautok és ékezetes magánhangzók).

Magánhangzók

A négy magánhangzó mellékjeles (diakritikus) jelzésére a szótagon belül a ཨ) szolgál.

ཨི i

ཨུ u

ཨེ e

ཨོ o

Ha a szótag nem rendelkezik mellékjeles magánhangzó-jelöléssel, az " a" jelzésére használják. (pl. ཨ་ = a).

Kapitalizáció

Néhány korábban használt átírási rendszer az alapbetű jelzésére az ún. kapitalizációt használta, azaz az alapbetűt nagybetűkkel írta. Ez kétségtelenül megkönnyítette a szótárhasználatot, ugyanis a tibeti szótárakban felsorolt szavak szoros sorrendjét az alapbetű helyzete határozza meg, és nem az első mássalhangzó, ami esetleg egy eléírt betű is lehet. A kapitalizációt azonban sok esetben következetlenül alkalmazták, ráadásul a nyugati, latin betűs írásokban a kapitalizációt szokásosan a szó elején használják (tulajdonnevek jelzésére), ezért a betű szerinti átírási rendszerekben használatuk zavart keltett. A Wylie nem emeli ki az alapbetűt, nem nyújt segítséget a helyes kiejtéshez, azonban általa a tibeti szó egyértelműen azonosítható. Például a tibeti buddhista szekta, a Kagyü helyesen Bka-brgyud és nem bKa'-brGyud.

Korlátai

Az eredeti Wylie rendszer nem képes átírni az összes tibeti-írásjelet, például hiányzik a nem-tibeti szavakat jellemző karakterkészlet, (szanszkrit és a kínai szavak esetében). Ennek megfelelően a szakirodalomban megegyeznek abban, hogy a Wylie rendszere hiányos, további egyezményes jelölésekre van szükség. A tibeti írásban a mássalhangzó csoportok egy szótagon belül az elé-, mögé-, fölé-, aláírt betűkkel jelölődnek.

A Wylie rendszer ezek között nem tesz különbséget, pedig a tibeti írásban egyértelműek ezek a jelölések. Egyetlen kivétel van, a gy-, amit lehet írni eléírt g-nek vagy aláírt -y módon. Pl... གྱང "fal" wylie:gyang, míg གཡང་ " szakadék, nagy űr, üresség" wylie:g.yang.

A Tibetan and Himalayan Library a Virginiai Egyetemen kidolgozott egy szabványt, amely kiterjesztette Wylie átírási rendszert.^[2] Ez vegyesen használ kapitalizációt a szótag belsejében és egyéb latin írásjeleket is, hogy képviselje a hiányzó karaktereket. Számos szoftverrendszer, amelyet átírásra fejlesztettek ki, már ezt a szabványt alkalmazza, hogy korlátlanul átírhassa a tibeti betűket (beleértve a teljes Unicode tibeti karakterkészlet) a latin billentyűzetre.