Áltudomány
From Wikipedia, the free encyclopedia
Áltudományoknak (pszeudotudományoknak) az olyan elgondolásokat, eszmerendszereket, elméleteket nevezzük, amelyeket (mai) művelőik tudományként határoznak meg, de a tudomány fogalmának nem felelnek meg (leggyakoribb hibájuk az empirikus igazolás hiánya; lásd: tudományos módszer).
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A tudomány igazságtartalmára nézve tesztelhető (tehát potenciálisan igazolható vagy cáfolható) ismeretek gondolati rendszere. Ha valami tesztelhetetlen, ellenőrizhetetlen ismeretekből áll, vagy nem alkot gondolati rendszert, akkor az nem tudomány. A „nem tudomány” jelzőként alkalmazva nem foglal magában értékítéletet. Attól, hogy valami nem tudomány, más szempontokból még lehet értékes, hiszen gondolati rendszereket képezhetnek vallások, mitológiák, népmesék, regények és más művészeti alkotások is. Hasznosak lehetnek viszont olyan igazolt ismeretekből álló „tárházak” is, amelyek nem alkotnak gondolati rendszert, például telefonkönyv.
Az áltudományokkal kapcsolatos jelentős probléma a tudomány és a nem-tudomány megkülönböztetésének kérdése.[1] Ez sok tudományos, filozófiai és politikai vita tárgya volt és valószínűleg lesz is, de néhány terület áltudományos voltában nagy az egyetértés, például: kreacionizmus, asztrológia, homeopátia, ufológia, paleoasztronautika,holokauszttagadás, az éghajlatváltozás tagadása.[2]
A nem-tudomány akkor válik áltudománnyá, ha magát tudományként tünteti fel. Éppen ezért az áltudomány minősítést egyértelműen pejoratív értelemben használják, amit az így minősített elméletek követői általában visszautasítanak.
Nem tartoznak az áltudomány fogalomkörébe a kultúra azon területei, amelyek nem tartoznak a szűkebb értelemben felfogott tudományfogalom, a természettudományok körébe, elnevezésükben mégis tudományosságra való utalás fedezhető fel, amennyiben művelőik elfogadják a tudományos módszertant és megfelelő szakképzettség birtokában vannak. Ilyenek tipikusan a vallásos és nem vallásos világnézetek bölcseletei (mitológiák, teológia, filozófiai irányzatok stb.), illetve egyes, önmagukban tudományt nem alkotó segédtudományok és hobbi szakterületek, mint a numizmatika, filatélia, zoológiai nomenklatúra és mások. Utóbbiak, bár a tudomány fogalmának nem felelnek meg, gyakran hasznos segítséget nyújtanak a valódi tudományos kutatások számára. A numizmatika például a történettudomány egyik fontos segédtudománya.
Fenti okok miatt gyakran nehéz egy gondolati rendszerről egyértelműen eldönteni, hogy áltudomány-e vagy sem. Ha nyilvánvaló, hogy nem törekszik állításainak igazolására, hanem például kinyilatkoztatásokból, jelentős személyiségek állításaiból, hallomásból származó történetekből, vagy légből kapott módon vezet le újabb megállapításokat, akkor egyértelmű, hogy nem tudományról van szó.
Az áltudományosság kérdésének eldöntését nehezítik az egykor tudományosnak és nyitott kérdésnek számító, de ma már általánosan elvetett, vagyis tudományosan megalapozatlannak tartott, ugyanakkor követőkkel rendelkező elméletek (például a sumer–magyar nyelvelméletek vagy az örökmozgókészítés). Ilyen esetben egy ma már tudománytalannak minősülő gondolati rendszer művelői valóban értékes múltbeli gyökerekre, valódi tudományos előzményekre hivatkoznak, sőt sok esetben neves és ma is elismert tudománytörténeti személyiségek tekintélyére.
„ | Még korunk szélhámosainak is tudósnak kell magukat színlelni, mert különben senki sem hinne nekik. | ” |
– C.F. Weizsacker |
A „tudomány” szónak számos értelmét használjuk: ezeknek egyike a modern tudományos megközelítés, a tudományos módszertan. Minden elismert tudományág kialakítja magának azt a módszertant, amit tudományos eredmények eléréséhez elfogadhatónak tart.
Tudománynak nevezünk olyan, adott témakörben összegyűjtött tudásmennyiséget is, ami rendszert alkot, de nem feltétlenül felel meg a modern tudományos elveknek. Ha egy terület művelői nem állítják, hogy rendszerük felépítése, a tudásuk alkalmazása és működése megfelel a modern tudományos elveknek, akkor ezek „áltudományként” definiálása a saját önmeghatározásukkal sem ütközik.
Az áltudományok hívei gyakran a megerősítési torzítás áldozatai.