Énok vagy Énókh (héberül חנוך Chanóch[1]) a későbbi hagyomány szerint az első próféta, több apokrif szereplője.
Nevének jelentése: a kánaániak nyelvén vazallus,[2] héber nyelven fölszentelt,[3] más forrás szerint beavatott, vagy tudó, illetve képzett, felkészített, tapasztalt.
az első emberpár, Ádám és Éva első fiának Káinnak fia és Irád apja, életkor említés nélkül szerepel. (Ter 4,17-18) Káin "várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte." (Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech. Lámech fiai Jabal, Jubal és Tubalkain).[4]
az első emberpár, Ádám és Éva harmadik fiának Sét ötödízigleni (Sét fia Énos, Énos fia Kenan, Kenan fia Mahalaleel, Mahalaleel fia Járed) leszármazottja (Ter 5,18-24), Jared (Járed) fia és Matuzsálem (Metuselach) apja, aki 365 évig "járt Isten színe előtt", egyszer csak "nem volt többé, mert Isten elvitte". (Metuselach fia Lámech. Lámech fia Noé).[5]
Júdás levele 1,14-15
Júdás apostol Énok egy bölcs mondását idézi, amely valójában részlet az Énok könyvéből (etióp változat 60,8).
"... Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene. ..." - Károli Biblia szerint
Zsidókhoz írt levél 11,5
A szerző hitéért dicséri Henochot, ami a Henoch könyve (etióp változat) hatását mutatja.