Örmény népirtás
az Oszmán Birodalomban lakó örmények szisztematikus meggyilkolása (1915-1917) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az örmény népirtás (örményül: Հայոց Ցեղասպանութիւն [hɑjotsʰ tsʰɛɫɑspɑnowtʰiwn], törökül: Ermeni Soykırımı) − említik még örmény holokauszt, nagy sorscsapás (Մեծ Եղեռն (IPA: mɛts jɛɫɛrn)) és örmény mészárlás néven is − örmény források szerint mintegy másfélmillió örmény erőszakos kitelepítése és egy részük lemészárlása[1] volt 1915 és 1917 között az Oszmán Birodalomban az ifjútörök kormány uralma alatt.[2] A törökök szerint 200–300 000-en,[3][4] míg a tudományos körökben elfogadott nézet szerint 600–800 ezren vesztették életüket.[4]
Az örmény genocídiumra széles körben tekintenek úgy, mint az egyik első modern, szisztematikus népirtásra;[5][6] sok nyugati forrásban pusztán a halálozási arányt emelik ki, mint az örmények megsemmisítésére tett szervezett akció legfőbb bizonyítékát.[7] A genocídium, amelyet a mai napig legalább huszonnégy ország ismert el hivatalosan népirtásnak (Magyarország még nem)[8] bizonyára a második legrészletesebben tanulmányozott ilyen jellegű eseménysorozat a történelemben.[9] Törökország kormánya visszautasítja, hogy az eseményeket genocídiumként jellemezzék.[10]
A korabeli nemzetközi tiltakozás hatására a török hatóságok a népirtás értelmi szerzőit bíróság elé állították, azonban a büntetések többsége elől a vádlottak elmenekültek. Ilyen körülmények között hívta életre az Örmény Forradalmi Szövetség nevű szélsőbaloldali párt a Nemeszisz nevű, a törökök elleni bosszút beteljesíteni hivatott „hadműveletet”, melynek során a népirtás hat fő török közreműködőjét, illetve értelmi szerzőjét meggyilkolták az 1920-as évek elejéig.