jelel

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈjɛlɛl/
• 分綴: je‧lel

語源

jel +‎ 接尾辞 "-el (動詞形成接尾辞)"

動詞

jelel

1. (他動詞) 手話を使う、手話で話す。

活用

jelel の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	jelelek	jelelsz	jelel	jelelünk	jeleltek	jelelnek
		定活用	jelelem	jeleled	jeleli	jeleljük	jelelitek	jelelik
		2人称目的語	jelellek	―
	過去	不定活用	jeleltem	jeleltél	jelelt	jeleltünk	jeleltetek	jeleltek
		定活用	jeleltem	jelelted	jelelte	jeleltük	jeleltétek	jelelték
		2人称目的語	jeleltelek	―
仮定法	現在	不定活用	jelelnék	jelelnél	jelelne	jelelnénk	jelelnétek	jelelnének
		定活用	jelelném	jelelnéd	jelelné	jelelnénk	jelelnétek	jelelnék
		2人称目的語	jelelnélek	―
命令法	現在	不定活用	jeleljek	jelelj または jeleljél	jeleljen	jeleljünk	jeleljetek	jeleljenek
		定活用	jeleljem	jeleld または jeleljed	jelelje	jeleljük	jeleljétek	jeleljék
		2人称目的語	jeleljelek	―
不定詞	jelelni		jelelnem	jelelned	jelelnie	jelelnünk	jelelnetek	jelelniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			jelelés	jelelő	jelelt	jelelendő	jelelve	jelelhet

派生語

• jelelés

参考文献

• jelel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN