jel

チェコ語

発音

• IPA(?): /jɛl/

動詞

jel

1. "jet"の過去分詞男性単数形。

---

ツォツィル語

発音^(?)

• IPA: /hɛl/

動詞

jel

1. (他動詞) 替える。取り替える。

活用

jelの活用

			目的語
			一人称	二人称	三人称
主語	一人称	不完全	-	未検証	jel
		完全		未検証
	二人称	不完全	未検証	-	未検証
		完全
	三人称	不完全	未検証	未検証	未検証
		完全	未検証	未検証
命令	単数			複数
	未検証			未検証
名詞形
未検証

注．: 不完全相形の前には不変化詞taや接頭辞x-, ch-が、完全相形の前には不変化詞la(j)が置かれる場合がある。

参考

• “hel” in Laughlin, Robert M. (1975) The Great Tzotzil Dictionary of San Lorenzo Zinacantán. Washington: Smithsonian Institution Press.

---

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈjɛl/

語源

ウゴル祖語 *jelkä < ウラル祖語 *jelkä「跡」

• フィンランド語 jälki
• エストニア語 jälg

名詞

jel (複数・主格 jelek)

1. 記号、符号、印、シンボル、マーク、信号、合図、標示、身振り。
2. (文法) 構文上の役割を変えない語の形態学的特徴を示す非終端の活用接尾辞/接辞。

   時制接尾辞、複数接尾辞、比較級接尾辞、仮定法接尾辞や命令法接尾辞、所有人称接尾辞など語中にも語末にも置かれる接尾辞

   上位語: toldalék

   同族語: képző, rag

格変化

注意: 主な対格形は jelet である。短い形はほぼ jelt ad「合図する」 というフレーズでしか見られない。

jelの語形変化
	単数	複数
主格	jel	jelek
対格	jelet jelt	jeleket
与格	jelnek	jeleknek
具格	jellel	jelekkel
因格	jelért	jelekért
変格	jellé	jelekké
到格	jelig	jelekig
様格(ként)	jelként	jelekként
様格(ul)	jelül	—
内格	jelben	jelekben
上格	jelen	jeleken
接格	jelnél	jeleknél
入格	jelbe	jelekbe
着格	jelre	jelekre
向格	jelhez	jelekhez
出格	jelből	jelekből
離格	jelről	jelekről
奪格	jeltől	jelektől
非限定的 所有形単数	jelé	jeleké
非限定的 所有形単数	jeléi	jelekéi

jelの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	jelem	jeleim
2人称単数	jeled	jeleid
3人称単数	jele	jelei
1人称複数	jelünk	jeleink
2人称複数	jeletek	jeleitek
3人称複数	jelük	jeleik

派生語

• jelel
• jeles
• jelez
• jelleg
• jellem
• jelöl
• jelű

複合語

(この項目で始まるもの):

• jelkép
• jelmez
• jelnyelv
• jelszó
• jelvény

(この項目で終わるもの):

• egyenlőségjel
• felkiáltójel
• feloldójel
• gondolatjel
• hangulatjel
• idézőjel
• írásjel
• képjel
• kérdőjel
• kötőjel
• mellékjel
• módosítójel
• összeadásjel
• párbeszédjel
• perjel
• rejtjel
• számjel
• személyjel
• szorzásjel
• választójel
• zárójel

成句

• diakritikus jel

参考文献

• jel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN