jellem

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈjɛlːɛm/

• 音声

  (ファイル)

• 分綴: jel‧lem

語源

jel +‎ 接尾辞 "-em"

名詞

jellem (複数・主格 jellemek)

1. 性格、気質、特質、特性、特色、個性。

格変化

語形変化 (語幹: -e-, 母音調和: 前舌非円唇)
	単数	複数
主格	jellem	jellemek
対格	jellemet	jellemeket
与格	jellemnek	jellemeknek
具格	jellemmel	jellemekkel
因格	jellemért	jellemekért
変格	jellemmé	jellemekké
到格	jellemig	jellemekig
様格(ként)	jellemként	jellemekként
様格(ul)	—	—
内格	jellemben	jellemekben
上格	jellemen	jellemeken
接格	jellemnél	jellemeknél
入格	jellembe	jellemekbe
着格	jellemre	jellemekre
向格	jellemhez	jellemekhez
出格	jellemből	jellemekből
離格	jellemről	jellemekről
奪格	jellemtől	jellemektől
非限定的 所有形単数	jellemé	jellemeké
非限定的 所有形複数	jelleméi	jellemekéi

jellemの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	jellemem	jellemeim
2人称単数	jellemed	jellemeid
3人称単数	jelleme	jellemei
1人称複数	jellemünk	jellemeink
2人称複数	jellemetek	jellemeitek
3人称複数	jellemük	jellemeik

派生語

• jellembeli
• jellemes
• jellemez
• jellemtelen
• jellemű
• jellemző

複合語

• jellemábrázolás
• jellemfejlődés
• jellemgyengeség
• jellemhiba
• jellemkép
• jellemkomikum
• jellemnév
• jellemnevelés
• jellemrajz
• jellemszerep
• jellemszilárdság
• jellemszínész
• jellemtan
• jellemvígjáték
• jellemvonás

参考文献

• jellem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN