menhely

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈmɛnɦɛj/
• 分綴: men‧hely

語源

menedék の逆成語 men + hely

名詞

menhely (複数・主格 menhelyek)

1. (古語・廃語) 避難所、聖域、逃げ場、収容所、保護施設。

   類義語: menedékhely

2. (1945年以前) 孤児院。

   類義語: gyermekmenhely

3. (1945年以前) 簡易宿泊所。

   類義語: tömegszállás

格変化

語形変化 (語幹: -e-, 母音調和: 前舌非円唇)
	単数	複数
主格	menhely	menhelyek
対格	menhelyet	menhelyeket
与格	menhelynek	menhelyeknek
具格	menhellyel	menhelyekkel
因格	menhelyért	menhelyekért
変格	menhellyé	menhelyekké
到格	menhelyig	menhelyekig
様格(ként)	menhelyként	menhelyekként
様格(ul)	—	—
内格	menhelyben	menhelyekben
上格	menhelyen	menhelyeken
接格	menhelynél	menhelyeknél
入格	menhelybe	menhelyekbe
着格	menhelyre	menhelyekre
向格	menhelyhez	menhelyekhez
出格	menhelyből	menhelyekből
離格	menhelyről	menhelyekről
奪格	menhelytől	menhelyektől
非限定的 所有形単数	menhelyé	menhelyeké
非限定的 所有形複数	menhelyéi	menhelyekéi

menhelyの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	menhelyem	menhelyeim
2人称単数	menhelyed	menhelyeid
3人称単数	menhelye	menhelyei
1人称複数	menhelyünk	menhelyeink
2人称複数	menhelyetek	menhelyeitek
3人称複数	menhelyük	menhelyeik

派生語

• menhelyi

参考文献

• menhely in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN