Angela Merkel
német fizikus, politikus, Németország 8. kancellárja (2005–2021) (* 1954) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Angela Merkel, született Angela Dorothea Kasner, (Hamburg, 1954. július 17. –) német politikus, 2000 és 2018 között a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, 2005 és 2021 között Németország kancellárja,[1][2][3] országa első női kormányfője, a 21. századi világpolitika egyik legjelentősebb alakja.[4][5][6] Míg hivatalban volt, Merkelt széles körben az Európai Unió de facto vezetőjének, a világ leghatalmasabb asszonyának, néhány kommentátor szerint pedig a „szabad világ vezetőjének” nevezték.[7][8] Négyszeres választási győzelmével a leghosszabb ideig regnáló kancellár Németországban Otto von Bismarck és Helmut Kohl után.
Angela Merkel | |
A Német Szövetségi Köztársaság 8. kancellárja | |
Hivatali idő 2005. november 22. – 2021. december 8. | |
Előd | Gerhard Schröder |
Utód | Olaf Scholz |
Környezetvédelmi miniszter | |
Hivatali idő 1994. november 17. – 1998. október 26. | |
Előd | Klaus Töpfer |
Utód | Jürgen Trittin |
Ifjúsági és nőügyi miniszter | |
Hivatali idő 1991. január 18. – 1994. november 17. | |
Előd | Ursula Lehr |
Utód | Claudia Nolte |
Kereszténydemokrata Unió vezetője | |
Hivatali idő 2000. április 10. – 2018. december 7. | |
Előd | Wolfgang Schäuble |
Utód | Annegret Kramp-Karrenbauer |
A Bundestag tagja | |
Hivatali idő 1990. december 20. – 2021. október 26. | |
Előd | Nem volt |
Utód | Anna Kassautzki |
Született | 1954. július 17. (69 éves) Hamburg, NSZK |
Párt | DA (1989–1990) CDU (1990–napjainkig) |
Szülei | Herlind Kasner Horst Kasner |
Házastársa | Ulrich Merkel (1977–1982) Joachim Sauer (1998–) |
Gyermekei | nincs |
Vallás | evangélikus[1] |
Díjak | Az év embere (2015) |
Angela Merkel aláírása |
Merkel az akkori Nyugat-Németországban, Hamburgban született, csecsemőként Kelet-Németországba költözött a családja, amikor apja, Perleberg evangélikus közösség pásztora lett. 1986-ban kvantumkémiai doktorátust szerzett, és 1989-ig kutatóként dolgozott. Merkel az 1989-90-es Németország újraegyesítése nyomán lépett be a politikába, rövid ideig Lothar de Maizière által vezetett első demokratikusan megválasztott kelet-német kormány szóvivőhelyettesként szolgált. 1990-ben a német újraegyesítés után, Merkelt a Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományból beválasztották a Bundestagba.
1991 és 1994 között a Helmut Kohl vezette német szövetségi kormány ifjúsági és nőügyi minisztere volt. 1994 és 1998 között környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszterként szolgált. Miután a CDU elvesztette az 1998-as németországi szövetségi választást, Merkelt a CDU főtitkárává választották. A kirobbant pártfinanszírozási botrányt felhasználva Helmut Kohlt kiszorította a párt irányításából, majd a szintén érintett Wolfgang Schäuble lemondása után a párt első női elnökévé választották 2000 áprilisában.
2005-ös németországi szövetségi választást követően, Merkel lett Németország első női kancellárja, aki egy nagy koalíciós kormányt vezetett, amely a CDU-ból, annak bajor testvérpártjából, a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Németország Szociáldemokrata Pártjából (SPD) állt. A 2009-es németországi szövetségi választáson a CDU megszerezte a szavazatok legnagyobb részét, Merkel koalíciós kormányt alakíthatott a Német Szabaddemokrata Párttal (FDP). A 2013-as németországi szövetségi választáson a CDU történetének 3. legjobb eredményét érte el, de így is koalícióra kényszerült az SDP-vel, mivel a korábbi koalíciós partnere az FDP kiesett a Bundestagból. A 2017-es németországi szövetségi választást ismét a CDU nyerte meg, a koalíciós kormányzás az SDP-vel tovább folytatódott.[9]
2007-ben Merkel az Európai Tanács soros elnöke volt és központi szerepet játszott a Lisszaboni szerződés és a berlini ratifikáció elfogadásában. Merkel egyik következetes prioritása a transzatlanti gazdasági kapcsolatok megerősítése volt. Döntő szerepet játszott a 2008-as gazdasági válság kezelésében európai és nemzetközi szinten, „döntéshozónak” is nevezték. Az elmúlt időszakban a belpolitikában az egészségügyi ellátás reformja, a jövőbeli energiafejlesztéssel kapcsolatos problémák és az európai migrációs válság voltak a fő kérdések kancellárisága ideje alatt.
2011 és 2012 között, illetve 2014 és 2021 között a G7 vezetője. 2014-ben ő lett a leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfő az Európai Unióban. A világ egyik legbefolyásosabb emberének tartják, a Forbes 2015-ös listája szerint például a második legnagyobb hatalmú ember a világon, egyben a legbefolyásosabb nő.[10] A CDU 2018. október 29-i kongresszusán bejelentette, hogy a decemberi tisztújításon nem pályázik a párt elnökségére és 2021-ben a mandátuma lejártával a kancellári posztra sem.[11]