Béla magyar királyi herceg (1250–1269)
(1250–1269) szlavón herceg / From Wikipedia, the free encyclopedia
Árpád-házi Béla magyar királyi herceg (Buda, 1250[3] – 1269. június 20. és október 3. között) magyar királyi herceg, IV. Béla és Laszkarisz Mária másodszülött fia, V. István öccse.
Ez a szócikk IV. Béla magyar király fiáról, Horvátország és Dalmácia hercegéről szól. Hasonló címmel lásd még: Béla magyar királyi herceg (egyértelműsítő lap). |
Béla magyar királyi herceg | |
Született | 1240-es évek nem ismert |
Elhunyt | |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kunigunda brandenburgi hercegnő (1264–)[2] |
Szülei | Laszkarisz Mária magyar királyné IV. Béla magyar király |
Foglalkozása | arisztokrata |
Sírhelye | Esztergom |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Béla herceg a tatárjárás után, szüleinek legkisebb gyermekeként született 1250-ben. 1264. október 25-én feleségül vette Kunigunda brandenburgi hercegnőt, III. Ottó brandenburgi őrgróf (1215-1267) és Beatrix cseh hercegnő (†1286) leányát, házasságuk gyermektelen maradt.
1264-től 1269-ig hercegség címén Horvátországot, Dalmáciát, továbbá Valkó, Baranya, Somogy és Zala vármegyéket kormányozta. Az apja és bátyja, V. István közötti harcokban mindvégig IV. Béla híve, az isaszegi csatában (1265) apja oldalán vett részt.
Béla még szüleinek életében meghalt, az esztergomi ferencesek templomában temették el, ahová később IV. Béla és felesége is temetkezett. Sírfeliratának szövege fennmaradt.