Grandpierre K. Endre
(1916–2003) magyar író, költő, gondolkodó és magyarságkutató / From Wikipedia, the free encyclopedia
Grandpierre K. Endre, születési nevén Kolozsvári Grandpierre Endre (Hódság, 1916. október 6. – Budapest, 2003. július 17.) magyar író, költő, gondolkodó és magyarságkutató. Nemesi származású ősei Franciaországból elűzött hugenották voltak. Fiai Grandpierre Attila csillagász, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa, zenész, valamint Grandpierre Károly festőművész.[3]
Grandpierre K. Endre | |
1966-ban | |
Élete | |
Születési név | Kolozsvári Grandpierre Endre |
Született | 1916. október 6.[1][2] Hódság[1][2] |
Elhunyt | 2003. július 17.[2] (86 évesen) Budapest[2] |
Sírhely | Farkasréti temető |
Nemzetiség | magyar |
Házastársa | Rideg Erzsébet |
Gyermekei | Grandpierre Károly Grandpierre Attila |
Pályafutása | |
Írói álneve | Kolozsvári Endre Kolozsvári Grandpierre Endre Titokfejtő Grandpierre Grand Pierre |
Jellemző műfaj(ok) | ismeretterjesztő, költészet, tudományos |
Alkotói évei | 1961-2003 |
Első műve | 1961 – Az ördög apostolai[Mj. 1] |
Fontosabb művei | 2011 – Történelmünk Központi Titkai |
Kiadói | Titokfejtő Lap- és Könyvkiadó |
Hatása | Grandpierre Atilla |
Grandpierre K. Endre aláírása | |
Grandpierre K. Endre weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Grandpierre K. Endre témájú médiaállományokat. |
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar–történelem szakán végzett. Aktívan sportolt, futásban ifjúsági országos bajnok volt. Fiatal korában inkább költőként vált ismertté. A Fogadalom című versét az 1956-os forradalom során beolvasták a rádióban, míg a Magamról című költeménye az angol BBC rádió adásában szerepelt. Történészként a magyar történelem azon oldalát kutatta, amivel nem igazán foglalkoztak kortársai, például a „Fekete hóesés” című művében arról írt, hogy Zrínyi Miklóst 1664-ben nem vadkan, hanem egy merénylő sebezhette halálra. A magyarságkutatás témájában publikált munkáit a fősodorbeli magyar történettudomány képviselői nem fogadták el. A „nemzeti ősvallás” alapjainak lerakására irányuló erőfeszítései gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak.
Történészi munkásságának eredménye, hogy közvetlenül László Gyula 1978-as „kettős honfoglalás” elmélete[4] után tette közzé a Tárih-i-Üngürüsz ismertetését (1979-ben).[5] A művet az 1860-as években Vámbéry Ármin és Budenz József is ismertette és az 1960-as években Törökországban török nyelven Hazai György több írást is publikált a műről.[6] Grandpierre K. Endre érdeme, hogy a krónika magyar nyelven is elérhetővé vált,[7] hiszen ő küzdötte ki ezt a minisztériummal folytatott levelezésével[8] és nagy hatású tanulmányával.[5] Az 1970-es években felhívta a figyelmet arra is, hogy a közismerttől egészen eltérő csodaszarvas-történet található a krónikában.[9][10]