II. Olaf norvég király
Norvégia királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Olaf Haraldsson vagy Szent Olaf (norvégül Olav Haraldsson vagy Olav den hellige), (995 nyara[2] – 1030. július 29.[3][4]) Norvégia királya volt 1015 és 1028 között, 1164-ben az ország védőszentjévé nyilvánították[5] (ünnepe július 29.[6]); 12 évre megszakította a dánok uralmát.[7] Korlátozta a főrendi családok hatalmát, a király karizmatikus voltát hangsúlyozva[4] és tömeges mértékben elfogadtatta a keresztény vallást,[8] kiépítette az egyházszervezetet.[6] Uralma alatt felgyorsult a feudalizáció.[9] Vallási törvénykönyvét (1024[6]) tartják Norvégia első nemzeti törvényhozói alkotásának.[10] Életében Testes Olafként is ismerték.
Gyors adatok
II. Olaf | |
Norvégia királya | |
Uralkodási ideje | |
1015 – 1028 | |
Elődje | I. Svend |
Utódja | Knut |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Yngling-ház |
Született | 995 nyara Ringerike |
Elhunyt | 1030. július 29. (35 évesen) Stiklestad |
Nyughelye | Trondheim, Szent Klement templom[1] |
Édesapja | Harald Grenske |
Édesanyja | Åsta Gudbrandsdatter |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Astrid Olofsdotter |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Olaf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás