III. Harald norvég király
Norvégia királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
Harald Sigurdsson vagy Keménykezű Harald (ónorvégül: Haraldr Sigurðarson, Haraldr Harðráði ; 1015/1016 – 1066. szeptember 25.),[1] III. Harald néven Norvégia királya 1047-től haláláig. 1030-ban, 15 éves korában féltestvérét segítette annak harcában a norvég koronáért. Vereségük után előbb Kijevbe menekült, majd 1033-1042 között zsoldosként szolgált a bizánci császár varég testőrségében. 1045-ben visszatért Norvégiába és rákényszerítette Jó Magnus királyt, hogy társuralkodóként együtt kormányozzák az országot, Magnus azonban egy évvel később meghalt. 1064-ig sikertelenül próbálta megszerezni a dán trónt és 1066-ban megpróbálta meghódítani Angliát, de a Stamford Bridge-i csatában életét vesztette. A történészek szerint Harald volt az utolsó nagy viking király és inváziójának kudarca a viking korszak lezárásának tekinthető.
III. Harald | |
Harald 13. századi ábrázolása | |
Norvégia királya | |
Uralkodási ideje | |
1047 – 1066 | |
Elődje | I. Magnus |
Utódja | II. Magnus |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Yngling-ház |
Született | 1015 Ringerike |
Elhunyt | 1066. szeptember 25. (51 évesen) Stamford Bridge, Yorkshire |
Nyughelye | Mária templom, Trondheim |
Édesapja | Sigurd Syr |
Édesanyja | Åsta Gudbrandsdatter |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Harald témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |