Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Oroszország elnöke (2012–) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (oroszul: Владимир Владимирович Путин, kiejtéseⓘ; Leningrád, 1952. október 7. –) egykori KGB ügynök,[8] politikus, Oroszország elnöke, az ország első számú vezetője. 1999 óta folyamatosan tölti be az elnöki vagy miniszterelnöki pozíciókat. A 2012 tavaszán megtartott orosz elnökválasztás elcsalása után fölényes győzelem eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. Sztálin óta ő a leghosszabb ideje hatalomban levő orosz (vagy szovjet) vezető és Lukasenka, Fehéroroszország diktátora után a második leghosszabb ideje hivatalban lévő európai elnök.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin | |
Putyin 2023-ban | |
Az Oroszországi Föderáció elnöke | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. május 7. | |
Miniszterelnök | Dmitrij Medvegyev Mihail Misusztyin |
Előd | Dmitrij Medvegyev |
Hivatali idő 2000. május 7. – 2008. május 7. | |
Miniszterelnök | Mihail Kaszjanov Mihail Fradkov Viktor Zubkov |
Előd | Borisz Jelcin |
Utód | Dmitrij Medvegyev |
Az Oroszországi Föderáció miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2008. május 8. – 2012. május 7. | |
Helyettes | Szergej Ivanov Viktor Zubkov Igor Suvalov |
Elnök | Dmitrij Medvegyev |
Előd | Viktor Zubkov |
Utód | Dmitrij Medvegyev |
Hivatali idő 1999. augusztus 9. – 2000. május 7. | |
Helyettes | Mihail Kaszjanov Viktor Kristenko |
Elnök | Borisz Jelcin |
Előd | Szergej Stepasin |
Utód | Mihail Kaszjanov |
A Biztonsági Tanács titkára | |
Hivatali idő 1999. március 9. – 1999. augusztus 9. | |
Elnök | Borisz Jelcin |
Előd | Nyikolaj Borgyuzsa |
Utód | Szergej Ivanov |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1952. október 7. (71 éves)[1][2][3][4][5] Leningrád, Szovjetunió |
Szülei | Maria Ivanovna Putyina, Vlagyimir Szpiridonovics Putyin |
Házastársa | Ljudmila Putyina (1983. július 28. – 2014. április 2.) |
Élettárs | Alina Kabajeva |
Gyermekei | Katyerina Tyihonova Marija Putyina |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Vallás | ortodox keresztény |
Díjak |
|
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin témájú médiaállományokat. |
Politikai ideológiáját és rendszerét putyinizmusnak (wd) (путинизм) nevezik. A 21. század elején nagyon nagy hazai népszerűségnek örvendett és 2007-ben az amerikai Time magazinban az év embere is lett.[9] Politikai elemzők a 2010-es években több évben is a világ legbefolyásosabb embereként ítélték meg.[10][11]
Az orosz gazdaság és életszínvonal gyorsan nőtt Putyin rezsimjének korai időszakában, amelyet nagyrészt a kőolaj- és földgázipar fellendülése táplált. Az alacsonyabb olajárak és a Krím Oroszország általi annektálása miatt kivetett szankciók azonban 2015-ben recesszióhoz és stagnáláshoz vezettek.[9]
Miközben folyamatosan erősítette a hatalmát, a politikai és emberi szabadságjogokat megnyirbálta, üldözte a politikai ellenfeleket, felszámolta a független médiaorgánumokat, valamint a szabad és tisztességes választások hiányával is szétzilálta az ország születőben lévő demokráciáját.[8][12][13][14] Világossá tette az orosz oligarchák számára, hogy hatalmuk feltétele a hozzá való személyes lojalitás és a politikától való tartózkodás.[15] Az ország az elnöksége alatt egyre inkább illiberális irányba fejlődött, és eltávolodott a demokratikus normáktól.[16] Regnálása egyre markánsabban mutatja az autokrácia jeleit, mely Richard Pipes harvardi professzor szerint az orosz konzervativizmus eleme.[17] A 21. század legnagyobb hatású diktátorának tartják.[18][19][20][21]
Negyedik elnöki ciklusában, 2022 februárjában inváziót indított Ukrajna ellen, ami nemzetközi elítélést váltott ki, és kiterjedt nyugati szankciókhoz vezetett. 2022 őszén részleges katonai mozgósítást hirdetett, és négy ukrán régiót Oroszországhoz csatolt.[22] 2023 márciusa óta háborús bűnök elkövetésének vádjával kapcsolatban körözött személy, a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs alapján.[23]