XIV. Lajos francia király
Franciaország és Navarra királya 1643-1715 / From Wikipedia, the free encyclopedia
XIV. Lajos (ismert ragadványnevén: Nagy Lajos, franciául: Louis le Grand, vagy a Napkirály, franciául: le Roi Soleil; Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1638. szeptember 5. – Versailles, Franciaország, 1715. szeptember 1.), Franciaország királya 1643-tól 1715-ben bekövetkezett haláláig. Összesen 72 éves és 110 napos uralkodásával minden idők legtovább hatalmon lévő szuverén uralkodójának számít. Uralkodóháza, a Bourbon-ház harmadik tagja volt a francia trónon.
XIV. Lajos | |
XIV. Lajos király portréja, Hyacinthe Rigaud festő munkája (1700 körül, Louvre) | |
Franciaország királya | |
XIV. Lajos | |
Uralkodási ideje | |
1643. május 14. – 1715. szeptember 1. | |
Koronázása | Reimsi katedrális 1654. június 7. |
Régense | Ausztriai Anna (1643–1651) |
Elődje | XIII. Lajos |
Utódja | XV. Lajos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Bourbon |
Született | 1638. szeptember 5. Saint-Germain-en-Laye, Franciaország |
Elhunyt | 1715. szeptember 1. (76 évesen) Versailles, Franciaország |
Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház 1715. szeptember 9. |
Édesapja | XIII. Lajos francia király |
Édesanyja | Ausztriai Anna |
Házastársa | Ausztriai Mária Terézia (∞1660–1683) Françoise d’Aubigné, Madame de Maintenon (∞1683–) |
Gyermekei | Lajos dauphin |
Vallás | római katolikus |
XIV. Lajos aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz XIV. Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lajos, bár apja, XIII. Lajos 1643-as halálával már négy esztendős korától királynak számított, koronázására pedig 1654-ben került sor, régensként kezdetben édesanyja, Ausztriai Anna szolgált 1651-ig, majd a kormányzást Mazarin bíboros gyakorolta. Szuverén uralkodását a bíboros 1661-es halálával kezdte meg új főminisztere, Jean-Baptiste Colbert segítségével. Hatalmát a királyok isteni jogának szellemében gyakorolta, és egy központosított abszolút monarchia kiépítéséért dolgozott. Ugyanakkor a neki tulajdonított közismert anekdotát, miszerint „Az állam én vagyok!”, valójában sosem mondta.[1] A kiskorúsága idején zajló Fronde felkelést leverte, ezzel a feudalizmus utolsó maradványait is felszámolta, mivel az arisztokráciát arra kényszerítette, hogy saját birtokai helyett az általa megálmodott versailles-i kastélyban éljenek. A fontainebleau-i ediktummal eltörölte a hugenották korábban, még nagyapja, IV. Henrik idején biztosított jogaikat, ezzel lényegében felszámolta a protestantizmust az országban.
Hosszú uralkodása alatt a Francia Királyság Európa vezető hatalmává vált, rendszeresen érvényesítve katonai erejét. A spanyolokkal vívott háború (1635–59) végig kísérte gyermekkorát, regnálása alatt pedig három nagy kontinentális katonai konfliktust is vívott: a holland háborút (1672–79), valamint a pfalzi örökösödési (1688–97) és spanyol örökösödési háborút (1701–14), de rövidebb háborús konfliktusokat is indított, mint amilyen a devolúciós (1667–68) és az egyesítési háborúk (1683–84) voltak. Külpolitikáját egész uralkodása alatt a hadviselés határozta meg: személyes ambíciói révén kívánt dicsőséget szerezni országának, míg békeidőben a következő háborúra készítette fel haderejét. Háborúit olyan jelentős hadvezérek és tábornokok vezényelték, mint Turenne marsall, Vauban márki és Condé hercege.
XIV. Lajos uralkodása jelentősen befolyásolta Európa történelmét, rendszere mintául szolgált minden abszolutista uralkodó számára és ma is a központosított államhatalom elsődleges példája. Regnálása alatt vette kezdetét a francia gyarmatbirodalom kiépülése, továbbá a művészetek pártfogójaként olyan személyek mecénása volt, mint Bossuet, Molière, Jean Racine, valamint Charles Le Brun, Jean-Baptiste Lully és André Le Nôtre. Kezdeményezésére épült a Canal du Midi, továbbá ő alapította a Francia Tudományos Akadémiát is.