Zichy Mihály
(1827–1906) magyar festő, grafikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Zicsi és zajki Zichy Mihály József Imre[1] (oroszul: Михаил Александрович Зичи) (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője, húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban.
Zichy Mihály | |
1881-ben, Bécsben | |
Született | 1827. október 17. Zala |
Meghalt | 1906. március 1. (78 évesen) Szentpétervár |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Alkotott | 1847–1906 |
Nemzetisége | magyar |
Iskolái | Pest (jogi tanulmányok) Bécs |
Mestere(i) | Marastoni Jakab Ferdinand Georg Waldmüller |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy Mihály témájú médiaállományokat. |
1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét. 1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek.
1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinai vadászatról rajzsorozatot[2] készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című festménye a spanyol inkvizíció borzalmairól.
1874-től Párizsban élt. Deák Ferenc halála után megbízták az Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével. A párizsi világkiállításra 1878-ban festett A rombolás géniuszának diadala című háborúellenes festményét kicenzúrázták a kiállításról. 1881-ben visszatért Szentpétervárra, és főleg illusztrálással foglalkozott: Madách Imre: Az ember tragédiája, Arany János: Balladák. Petőfi, Lermontov, Gogol, Puskin-illusztrációk; Rusztaveli: A párducbőrös lovag.
A cári udvarban – belső használatra – erotikus tárgyú rajzokat is készített (Zichy Mihály: Erato; Corvina, 1989).
Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A párducbőrös lovag című verses elbeszélést. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészekre is.[3] Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét.