kecs

Hungarian

Etymology

Back-formation from kecsegtet (“to attract, charm, seduce”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛt͡ʃ]
• Hyphenation: kecs
• Rhymes: -ɛt͡ʃ

Noun

kecs

1. (archaic, literary, mostly of women) grace, charm (elegant movement; poise or balance; delicate beauty)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kecs	kecsek
accusative	kecset	kecseket
dative	kecsnek	kecseknek
instrumental	keccsel	kecsekkel
causal-final	kecsért	kecsekért
translative	keccsé	kecsekké
terminative	kecsig	kecsekig
essive-formal	kecsként	kecsekként
essive-modal	—	—
inessive	kecsben	kecsekben
superessive	kecsen	kecseken
adessive	kecsnél	kecseknél
illative	kecsbe	kecsekbe
sublative	kecsre	kecsekre
allative	kecshez	kecsekhez
elative	kecsből	kecsekből
delative	kecsről	kecsekről
ablative	kecstől	kecsektől
non-attributive possessive – singular	kecsé	kecseké
non-attributive possessive – plural	kecséi	kecsekéi

Possessive forms of kecs

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kecsem	kecseim
2nd person sing.	kecsed	kecseid
3rd person sing.	kecse	kecsei
1st person plural	kecsünk	kecseink
2nd person plural	kecsetek	kecseitek
3rd person plural	kecsük	kecseik

Derived terms

• kecses

Further reading

• kecs in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.