kecses

Hungarian

Etymology

kecs +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛt͡ʃɛʃ]
• Hyphenation: ke‧cses
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

kecses (comparative kecsesebb, superlative legkecsesebb)

1. (literary, of a person, especially a woman or rarely of an animal) graceful, gracious, charming

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kecses	kecsesek
accusative	kecseset	kecseseket
dative	kecsesnek	kecseseknek
instrumental	kecsessel	kecsesekkel
causal-final	kecsesért	kecsesekért
translative	kecsessé	kecsesekké
terminative	kecsesig	kecsesekig
essive-formal	kecsesként	kecsesekként
essive-modal	—	—
inessive	kecsesben	kecsesekben
superessive	kecsesen	kecseseken
adessive	kecsesnél	kecseseknél
illative	kecsesbe	kecsesekbe
sublative	kecsesre	kecsesekre
allative	kecseshez	kecsesekhez
elative	kecsesből	kecsesekből
delative	kecsesről	kecsesekről
ablative	kecsestől	kecsesektől
non-attributive possessive – singular	kecsesé	kecseseké
non-attributive possessive – plural	kecseséi	kecsesekéi

Derived terms

• kecsesen
• kecsesség

Further reading

• kecses in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.