vitorla

Hungarian

Etymology

From a Slavic *vetrilo, compare Slovenian veter.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvitorlɒ]
• Hyphenation: vi‧tor‧la
• Rhymes: -lɒ

Noun

vitorla (plural vitorlák)

1. sail

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	vitorla	vitorlák
accusative	vitorlát	vitorlákat
dative	vitorlának	vitorláknak
instrumental	vitorlával	vitorlákkal
causal-final	vitorláért	vitorlákért
translative	vitorlává	vitorlákká
terminative	vitorláig	vitorlákig
essive-formal	vitorlaként	vitorlákként
essive-modal	—	—
inessive	vitorlában	vitorlákban
superessive	vitorlán	vitorlákon
adessive	vitorlánál	vitorláknál
illative	vitorlába	vitorlákba
sublative	vitorlára	vitorlákra
allative	vitorlához	vitorlákhoz
elative	vitorlából	vitorlákból
delative	vitorláról	vitorlákról
ablative	vitorlától	vitorláktól
non-attributive possessive – singular	vitorláé	vitorláké
non-attributive possessive – plural	vitorláéi	vitorlákéi

Possessive forms of vitorla

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vitorlám	vitorláim
2nd person sing.	vitorlád	vitorláid
3rd person sing.	vitorlája	vitorlái
1st person plural	vitorlánk	vitorláink
2nd person plural	vitorlátok	vitorláitok
3rd person plural	vitorlájuk	vitorláik

Derived terms

• vitorlás
• vitorlázik

Further reading

• vitorla in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.