Izraelita honfoglalás
történelmi esemény / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ez a szócikk az izraeliták ókori honfoglalásáról szól a Héber Biblia (Ószövetség) és a régészeti leletek alapján.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A Biblia és a zsidó történelem kutatói nem értenek tökéletesen egyet abban, hogy a honfoglalás pontosan mikor és hogy is történhetett. Egyes kutatók félnomádok túlnyomórészt békés beszivárgásáról beszélnek, míg mások katonai hódításról.
Az egyik elfogadott felfogás szerint a Kr. e. 13. században történt a honfoglalás. Ha ez az időpont a helyes, akkor Izráel vándorlása és honfoglalása csak egy része volt annak a nagy népmozgásnak, amely e század végén folyt egész Elő-Ázsiában, közelebbről Kánaán környékén is. (Valószínűleg valamilyen természeti csapás is szerepet játszhatott ebben.)
Ez idő táján jelentek meg Kánaántól északra és ÉK-re az arámok és alkottak kisebb államokat. Az izraelitákkal közel egy időben az ún. tengeri népek özönlötték el Kis-Ázsiát és a Hettita Birodalom megsemmisítése után dél felé nyomultak a tengerpart mentén. A tengeri népek közé tartoztak a filiszteusok is, akik Palesztina partvidékén telepedtek le és később az izraeliták legerősebb ellenségévé váltak.
A második nézet szerint a honfoglalás (kezdete) a Kr. e. 16. században történt – ahogy az Újszövetség is említi.[1] Erre az időszakra esik Jerikó városfalainak régészetileg igazolt elpusztulása is. Ebben az esetben a mintegy 40 évvel korábbi, az Exodusban leírt egyiptomi tíz csapás egy része is kapcsolatba hozható a thírai vulkánkitöréssel.[2]
A harmadik változat szerint a honfoglalás a Kr. e. 15. században történt.[3]
A palesztinai régészeti kutatók jelentős részének álláspontja szerint az Ígéret földjének megszerzése Kr. e. 1240 körül kezdődött. E kutatók szerint Józsué, majd a Bírák könyve a Kr. e. 1240 – 1050 közötti történéseket beszéli el.
Több tudós is azt az elméletet vallja, hogy az izraeliták fokozatosan szivárogtak be Kánaán földjére. Mások szerint a letelepedéssel egy időben különböző törzsek hagyták el Egyiptomot és keveredtek az izraelitákkal. Félrevezető tehát, ha azokat az emlékeket, amelyek a kánaánita városok késő bronzkori pusztulását bizonyítják, kizárólag Izráel bevonulásával hozzuk kapcsolatba. A bételi, bét-semesi, hácór stb. ásatások ugyan Kr. e. 13. századi rombolásról tanúskodnak, ám az időpont csak megközelítő pontosságú és a városok sem feltétlenül egy időben pusztultak el.[4]
Ami régészetileg bizonyított, hogy a kánaáni városállamok rendszere a késő bronzkorban, Kr. e. 1200 körül összeomlott,[5] és a kánaáni kultúra fokozatosan beépült a filiszteusok, föníciaiak és izraeliták kultúrájába.[6] A folyamat fokozatos volt,[7] és az egyiptomiak kánaáni erős jelenléte a Kr. e. 12. században is folytatódott, és néhány kánaánita város elpusztult, mások a vaskorban is fennmaradtak.[6]
A honfoglalással foglalkozó Józsué könyve könyve Mózes halála után folytatja Izrael történetét és Kánaán meghódításán át egészen Józsué haláláig jut el.
Az ószövetségi őstörténetek feltételezhetően – vagy legalábbis egy részük – szájhagyomány útján terjedtek, mígnem megkapták jelenleg is ismert, írott formájukat. A Józsué könyve viszonylag gyors hódításról beszél, míg a következő ószövetségi könyv, a Bírák könyve kissé más képet fest a csatározásokról. A két könyv megegyezik viszont abban, hogy egyaránt az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozza, hiszen Józsué serege Isten iránti engedelmességének köszönhette sikerét.
térkép szerkesztése |