Barabás Jenő

Barabás Jenő (Böde, 1920. március 25. – Budapest, 1994. június 8.) magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, a magyar népi építészet kiemelkedő 20. századi tudósa, a Magyar néprajzi atlasz kezdeményezője és szervezője.

Barabás Jenő
Született	1920. március 25.[1] Böde
Elhunyt	1994. június 8. (74 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	néprajzkutató egyetemi oktató egyetemi oktató
Kitüntetései	Györffy István-emlékérem (1981) Herder-díj (1992)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/4-1-172)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Felsőfokú tanulmányait 1938-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen kezdte meg, majd az első tanév után, 1939-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta. 1944-ben vette át történelem–földrajz szakos tanári oklevelét, majd a fővárosban helyezkedett el középiskolai tanárként. 1947-ben bölcsészdoktori oklevelét is megszerezte, és a következő évben a Néprajzi Múzeum munkatársa lett. Rövid idő teltével a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának alkalmazásába került, 1952-ben pedig meghívást kapott a fővárosi Eötvös Loránd Tudományegyetem tárgyi néprajzi tanszékére. Előbb tanársegédként, majd adjunktusként, végül docensként végezte a tanszéki oktatómunkát 1990-es nyugdíjazásáig. 1981–1985 között, majd 1987–1989 között a tárgyi néprajzi tanszék vezetője volt. Nyugdíjazása után címzetes egyetemi tanárként segítette az egyetemen folyó néprajzi képzést.

Munkássága

Mályusz Elemér tanítványaként pályájának korai szakaszában elsősorban népiségtörténeti kérdések vonzották érdeklődését, behatóan foglalkozott Marosszék településtörténetével. Tudományos kutatásainak fókusza fokozatosan a magyar népi építészet és a néprajzi térképezés felé fordult. Monografikus összefoglalásokat készített a Kárpát-medencei magyar népi építészet tipológiájáról és táji tagolódásáról, jelentősen hozzájárult a zalaegerszegi és szombathelyi skanzenek létrehozásához. Kezdeményezésének köszönhetően indultak meg a Magyar néprajzi atlasz térképezési munkálatai.

Kandidátusi értekezését 1960-ban védte meg a néprajzi térképészeti módszertan témakörében, 1987-ben pedig a néprajztudomány doktora lett. Tudományos érdemei elismeréseként 1981-ben átvehette a Györffy István-emlékérmet, 1992-ben pedig a Herder-díj kitüntetettje volt.

Főbb munkái

• Barabás Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban. Budapest: Akadémiai. 1963. 189 o.
• Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században. Gyula: Erkel Ferenc Múzeum. 1964. = A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai, 58–59. 67 o.
• Szolnok megye néprajzi atlasza. Barabás Jenő ... közreműködésével szerk. Szabó László és Csalog Zsolt. Szolnok: Damjanich Múzeum. 1974. ISBN 963-01-1127-6
• Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest: Műszaki. 1979. ISBN 963-10-2750-3 185 o.
• Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Budapest: Műszaki. 1987. ISBN 963-10-6821-8 203 o.
• Magyar néprajzi atlasz. Szerk. Barabás Jenő. Budapest: Akadémiai. 1987–. ISBN 963-05-4076-2

Jegyzetek

1. BnF források (francia nyelven)
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források

• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 395–396. o. ISBN 963-547-414-8