Mályusz Elemér

Mályusz Elemér (Makó, 1898. augusztus 22. – Budapest, 1989. augusztus 25.) magyar történész, MTA-tag, a magyar középkorkutatás egyik legjelentősebb alakja.

Mályusz Elemér
Született	Mályusz Ágoston[1] 1898. augusztus 22. Makó
Elhunyt	1989. augusztus 25. (91 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Császár Edit (1910–1992) színháztörténész[2] (h. 1932–1989)
Gyermekei	1. Mályusz Miklós orvos (1936–2019) 2. Mályusz Károly matematikus (1939–2017)
Szülei	Mályusz György Péter (1860–1910) Ruttkay-Nedeczky Anna Franciska Paulina (1869–1922)
Foglalkozása	történész
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (1916–1920)
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1973)
Sírhelye	Farkasréti temető (20. körönd-23. fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mályusz Elemér témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mályusz Elemér emléktáblája Makón, a városi bíróság falán

Életútja

Ifjúkora és tanulmányai

Mályusz Elemér 1898. augusztus 22-én született Makón, a városi bíróság szolgálati lakásában. Édesapja dr. Mályusz György Péter (1860–1910), m. kir. honvéd huszár hadnagy, kir. törvényszéki bíró, a Szegedi Ker. Munkásbiztosító választott tagja,^[3] édesanyja alsó- és felsőruttkai Ruttkay-Nedeczky Anna Franciska Paulina (1869–1922) volt.^[4] Anyai nagyszülei alsó- és felsőruttkai Ruttkay-Nedeczky Sándor, akinek az ősei Turóc vármegyéből eredtek,^[5][6] és pacséri Tocsek Anna (1833–1872) voltak.^[7] Apai nagyszülei dr. Mályusz Károly (1812–1885), orvos, és hajniki Bezegh Emerentia (1838–1909) voltak.^[8]

Mályusz Elemér a szegedi Piarista Gimnáziumban tanult, majd egyetemi tanulmányait 1916-ban kezdte meg a budapesti Eötvös József Collegium történelem-latin szakos hallgatójaként.^[9] 1920-ban doktori oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán. 1932. augusztus 1-jén Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött a polgári származású Császár Edittel (1910–1992), dr. Császár Ernő (1881–1952), irodalomtörténész, gimnáziumi tanár, tanügyi főtanácsos, és Koós Mária Anna (1881–1957) gyermekével.^[10] Két gyermekük született: Miklós (1936–2019) és Károly (1939–2017).

Szakmai pályafutása

A diploma után két évig levéltári kutatásokat végzett Bécsben (1920–1922). Ezután nyolc évig a Magyar Országos Levéltárnak dolgozott (1922–1930), közben magántanári képesítést szerzett. 1930–1944 között a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár szerkesztője volt, 1931–1935-ig a Századok című szakfolyóirat szerkesztője volt Domanovszky Sándorral és Hajnal Istvánnal.

1947–1954 között az Evangélikus Országos Levéltár vezetőjeként és újjárendezőjeként tevékenykedett. 1945-ben politikai okokból kényszernyugdíjazták. Kezdeményezte Csehszlovákiába való repatriálását, de erre nem került sor.^[11] Az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársaként dolgozott 1968-as nyugállományba vonulásáig. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, haláláról beszámolt a Magyar Nemzet és a Népszabadság is.

Munkássága

Munkáiban főként a magyarországi középkorral, a hűbériség és a rendiség kérdéseivel foglalkozott. Budapesten és Szegeden is gyakran tartott előadásokat. Megindította a népiségtörténeti kutatást hazánkban. A barokk, a felvilágosodás és a reformkor kutatójaként is maradandót alkotott.

Elismerései

1973-ban Akadémiai Díjat kapott.

Főbb művei

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Mályusz Elemér urnafülkéje is

Monográfiák, tanulmánygyűjtemények

• Turóc megye kialakulása (Budapest, 1922, Budavári Tudományos Társaság; Máriabesnyő–Gödöllő, 2005, Attraktor ISBN 9639580406)
• A reformkor nemzedéke (Budapest, 1923)
• Sturm auf Ungarn. Volkskommissäre und Genossen im Auslande (München, 1931)
• A vörös emigráció (Budapest, 1931; Máriabesnyő–Gödöllő, 2006)
• A népiség története (Budapest, 1931)
• A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus (Budapest, 1939; Máriabesnyő–Gödöllő, 2006)
• Geschichte des ungarischen Volkstums von der Landnahme bis zum Ausgang des Mittelalters (Budapest, 1940)
• A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája (Budapest, 1940)
• A magyar rendi állam Hunyadi korában, (Budapest, 1958)
• A magyar történettudomány (Budapest, 1942; Máriabesnyő–Gödöllő, 2008)
• Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (társszerző; Budapest, 1953)
• A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog (Budapest, 1958; németül 1959)
• Thuróczi János krónikája és a Corvina (Budapest, 1966, Akadémiai)
• A Thuróczi-krónika és forrásai (Budapest, 1967, Akadémiai)
• Egyházi társadalom a középkori Magyarországon (Budapest, 1971, Akadémiai; Budapest, 2007, Műszaki ISBN 9631629333)
• Az V. István-kori gesta (Budapest, 1971)
• Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon (Budapest, 1973)
• Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437 (Budapest, 1984, Gondolat ISBN 9632814142)
• Az erdélyi magyar társadalom a középkorban (Budapest, 1988)
• Kaiser Sigismund in Ungarn 1387–1437 (Budapest, 1990, Akadémiai ISBN 9630549786)
• Klió szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok (Szerk.: Soós István; Budapest, 2003, MTA Történettudományi Intézete)

Tanulmányok

• Martinovics és társai. Napkelet, 1926. 6. sz.
• A Rákóczi-kor társadalma. In Rákóczi Emlékkönyv II. Budapest, 1935
• A középkori magyar nemzetiségi politika. Századok, 1939
• Thuróczy János krónikája. Értekezések a történeti tudományok köréből (26. 3). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1944
• A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok, 1957

Szövegkiadások

• Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790–1795 (bevezető tanulmány és magyarázatok is; Budapest, 1926)
• Iratok a türelmi rendelet történetéhez (magyarázó jegyzetek is; Budapest, 1940)
• Zsigmondkori oklevéltár I–II. (Budapest, 1951–1958)
• Chronica Johannis Thuroczy I–II. (Kristó Gyulával; Budapest, 1989)

Szerkesztett kötetek

• Magyar művelődéstörténet II. Magyar renaissance (Budapest, 1939; Szekszárd, 1991, Babits)
• Erdély és népei (előszó is; Budapest, 1941; németül Budapest–Lipcse–Milánó, 1944)

Memoárok

• Visszaemlékezések; szerk., sajtó alá rend. Soós István; BTK TTI, Bp., 2021 (Magyar történelmi emlékek. Elbeszélő források)