Centrál kávéház - Wikiwand
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Centrál kávéház.

Centrál kávéház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Centrál kávéház
Cím Budapest, Károlyi utca 9, 1053
Építési adatok
Megnyitás 1887
Tervező Quittner Zsigmond
Elhelyezkedése
Centrál kávéház
Centrál kávéház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 31″, k. h. 19° 03′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 31″, k. h. 19° 03′ 25″

A Centrál kávéház történelmi nevezetességű vendéglátóhely Budapest V. kerületében, a Károlyi utca 9. szám alatt.

Története

1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos házában. Az építészeti terveket Quittner Zsigmond készítette el. Maga a kávéház a ház földszintjén volt és nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból állt. A mennyezet és a falak díszítését Scholz Róbert készítette. Alapítója Seemann kávés volt, aki veje, Frankl, részére rendezte be a kávéházat. A következő tulajdonos Grüneck Gusztáv 1900-ban vette át a kávéházat, őt pedig veje Mészáros Győző követte 1905-ben. Ez volt a kávéház virágzó korszaka, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon.

A második világháború után eszpresszóvá alakították, majd 1949-ben bezárták. Ezután a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat került a helyére, majd 1953-tól a Metro Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje működött benne. 1965-től a kávéházat az ELTE Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. A berendezések maradványai közül a lambériát és a lépcsőrendszert, a mellvédeket, oszlopokat, kandelábereket, falikarokat védetté nyilvánították. Márványtábla őrizte a nagy hírű vendégek emlékét. A hetvenes-nyolcvanas évek kedvelt egyetemi találkozó- és szórakozóhelye volt.[1] Sajnos, a márványtáblák eltűntek, s már a védett berendezésekről sem lehet tudni. 1993-ban az épületben nyílt meg a Wizard’s játékterem.

Átépítés utáni újbóli megnyitására 2000-ben került sor.[2]

Elhelyezkedése

A Centrál kávéház a századvég és a századelő jelentős szellemi központjának számított. A kávéház az Egyetemi Könyvtárral szemben állt, közel a Fővárosi Könyvtárhoz, az egyetemhez, a Franklin Társulathoz és az Atheneum Nyomdához. Ilyen környezetben természetesen hamar vált szellemi központtá, s lett a New-York kávéház mellett a magyar irodalmi élet másik legjelentősebb helyszíne.

Híres vendégek

A Centrálban az első jelentős esemény az volt, amikor Kiss József a Váci utcai Koronából átköltöztette Kerek Asztalát és a frissen alapított A Hét szerkesztőségét. A cikkek nagy részét itt írták és a frissen elkészült írásokat átküldték az Atheneum nyomdába. A Hét fiatalabb íróinak csoportja alapította meg Nyugatot, amely az új eszméket, új hangot képviselte. A Hétre a főváros összes kávéháza előfizetett.

Kiss József Kerek Asztalának tagjai


A Centrál szellemi központtá vált, s a Nyugat íróinak törzshelyévé is egyben. A lapnak kétszer is volt itt törzsasztala. Az első 1908-tól, az indulástól, 8 éven keresztül mindennaposak voltak az összejövetelek. A Nyugat írói minden kedden összegyűltek a „Nyugat-zsúr”-ra, szerdánként pedig az írónők tartották itt összejöveteleiket.[3] Ezeken az eseményeken rendszeresen vettek részt:

A második törzsasztalnál 1920-körül állandó vendég volt Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Surányi Miklós, Nagy Lajos, Kárpáti Aurél, Szabó Lőrinc, aki „folyton írt a kávéja mellett”,[4] valamint egy ideig József Attila is. Szabó Dezsőnek is, habár mindig lenézte a nyugatosokat, külön asztala volt Táltos néven, az 1920-as években, egészen 1925-ig, amikor a budai Philadelphiába tette át székhelyét.

Megbecsült vendége a kávéháznak Karinthy Frigyes, aki miután Budáról Pestre költözött, a Hadikból, a Centrál-ba tette át székhelyét. 1934-1938 között itt töltötte sok délutánját. Itt észlelte végzetes betegségének első tüneteit, majd műtétje után itt írta az Utazás a koponyám körül első vázlatait. Karinthy asztalánál gyakran megtalálható volt a fiatal Ottlik Géza.

1930 és 1940 között a Centrál-ban tartották szerdánkénti összejöveteleiket a magyar írónők is, akik 1936-ban alapították meg a Kaffka Margit Társaságot.

Szívesen időztek itt képzőművészek, művészettörténészek, tudósok is, közöttük például: Aba-Novák Vilmos, Domanovszky Sándor, Genthon István, Pátzay Pál, Szőnyi István, Gerevich Tibor, Szekfű Gyula, Trócsányi Zoltán, Gombocz Zoltán, valamint Hóman Bálint.

Idézet

Centrál kávéház
Centrál kávéház

Többek között a Centrált idézi Szabó Lőrinc lírai önéletrajz-remekében, a Tücsökzenében:

Centrál
A Centrál, modern akadémia,
pezsgett, forrt. A költők törzsasztala
rég befogadott. Zsiga bácsi, Tóth,
Schöpflin, Király György, Trostler s aki volt
tudós és író, öt és nyolc között
mind odagyűlt. Vers-börze működött,
és lexikongyár; Elzevirt hozott
Kner Gyomáról; Karinthy vitte új
feleségét; Heinrich, az öregúr,
csepülte a konzervativokat;
Táltos hümmögött, kis Káldor szaladt
Meredithet lekötni; pletyka, pénz
s száz terv lengett a szivarfüstben; és
hogy túlvoltunk Shakespeare Szonettjein
(s Horváth Henrik új kecskerímein/ó),
Mihály kocogott: „Főúr, fizetek!”-
S mentünk, nézni detektívfilmeket.[5]

Jegyzetek

  1. pl. csütörtökönként az Old Boys együttes szolgáltatta a zenét
  2. http://centralkavehaz.hu/rolunk/
  3. A Nyugat 1908-1941
  4. Így emlékezik Kodolányi János róla
  5. http://kavehazsirato.gportal.hu/gindex.php?pg=4990975&nid=970784

Források

  • Szentes Éva - Hargittay Emil: Irodalmi kávéházak Pesten és Budán, irodalom a kávéházban ~ kávéház az irodalomban, Universitas Kiadó, Budapest, 1998
  • Centrál, in. Erki Edit (szerk.) Kávéház-sirató, Törzshelyek, írók, műhelyek, Officina Nova Kiadó, 8-25.

Külső hivatkozások

{{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}}
Centrál kávéház
Listen to this article