Falu Tamás

Falu Tamás (született Markbreiter Lajos, 1898-tól Balassa Lajos,^[1] 1911-ben vette fel a Falu Tamás nevet; Kiskunfélegyháza, 1881. november 10.^[2] — Ócsa, 1977. július 13.) magyar jogász, költő és regényíró. Sógora Bér Dezső festő, grafikus.

Falu Tamás
Az 1910-es években (Székely Aladár felvétele)
Született	Markbreiter Lajos 1881. november 10. Kiskunfélegyháza
Elhunyt	1977. július 13. (95 évesen) Ócsa
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	költő jogász író újságíró
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Falu Tamás témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete és munkássága

Markbreiter Adolf kereskedő és Fuchs Laura fia.^[2] Kecskeméten érettségizett; felsőfokú tanulmányokat a Budapesti Tudományegyetem jogtudományi karán folytatott. 1907-ben ügyvédi vizsgát tett. Monoron helyezkedett el közjegyző-helyettesi állásba, majd 1918-tól Nagyrőcén ő lett a közjegyző; a vesztes háború után 1922-ben Nagyrőcéről kiutasította a csehszlovák hatóság. A csonka ország határain belül 1924-től az ócsai járásban nyerte el a közjegyzői állást; nyugdíjba vonulásáig ezt az állást töltötte be.

Már jogász hallgató korában érdekelte az irodalom, humoros írásai jelentek meg Az Üstökös és a Borsszem Jankó című korabeli élclapokban. Költemények címen 1900-ban publikálta első verses kötetét, első regénye, a Hajnali mise 1905-ben jelent meg; ezeket még Balassa Lajos néven jegyezte. Kiss József fedezte fel Balassa írói tehetségét, s verseit gyakran közölte A Hét c. lapban; ettől kezdve a Hétben változtatta nevét Falu Tamásra, s a továbbiakban szépirodalmi műveit ezen a néven jegyezte.

Házastársa Bér Jolán polgári iskolai tanárnő volt, Behr Mór és Pirnitzer Zsófia lánya, akivel 1907. augusztus 18-án Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.^[3] Szeretetben, megbecsülésben éltek, sokat utaztak együtt.

1914–1940-ig az Új Időkben is publikált, 1920 és 1935 között állandó munkatársa volt a Nyugat c. folyóiratnak. Napilapokba is publikált, például tárcáit a Pesti Hírlap közölte vasárnaponként. Mintegy kilenc verskötete és tíz regénykötete került nyomdába még életében. Írásaiban a falu és a kisváros eseményeiről számolt be, ezzel kapcsolatos érzéseit, gondolatait öntötte formába. A vidék békéjét és csendjét nagyon kedvelte.

Mécses és Alázatosság című verseit Tarnay Lajos zenésítette meg 1930 körül.^[4]

Ócsán érte a halál, az ócsai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete

A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban emlékkiállítást tartottak a tiszteletére 1981. október 11-től 1982. január 31-ig. A kiállítást Fazekas István rendezte Zalatnai Pál közreműködésével, illusztrált tájékoztató füzetet jelentettek meg az eseménnyel összefüggésben.^[5]

Művei (válogatás)

Versek

• Költemények (Budapest, 1900)
• Csipke (Budapest, 1917)
• A lélek mindenütt kihajt (Budapest, 1924)
• Évek illata (Budapest, 1929)
• A délutánból este lesz (Budapest, 1935)
• Kikötő (Budapest, 1941)
• Térzene (Budapest, 1948)
• Téli kikötő (Budapest, 1967)
• Vidéki állomások: összegyűjtött versek^[6] (Budapest, 1974)

Regények

• Hajnali mise (Budapest, 1905)
• Majális (Budapest, 1913)
• Küszöb (Budapest, 1920)
• Kicsinyesek (Berlin, 1926)
• Nyolcvanas évek (Budapest, 1927)
• Jánoska (Budapest, 1929)
• A halottak is élnek (Budapest, 1931)
• Öregek (Budapest, 1932)
• Tiszta víz (Budapest, 1938)
• Járásbíróék (Budapest, 1941)

Novellák

• Három novella a gyorsírásról (Budapest, 1940)

Társasági tagság

• Petőfi Társaság
• Kisfaludy Társaság

Díjai, elismerései

• Az Athenaeum regénypályázatának nyertese Küszöb c. regényével (1920)
• Munka Érdemrend ezüst fokozata (1966)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1971)^[7]
• Ócsa város díszpolgára (2001)

Irodalom

• Sin Edit, G.: Falu Tamás (1881–1977). Szentendre, 1981. (Ser. Pest Megyei Téka. 1.) ISBN 963-01-3382-2