(1510–1579) erdélyi magyar történelmi személy, magyar unitárius és református püspök, református lelkész, reneszánsz gondolkodó From Wikipedia, the free encyclopedia
Dávid Ferenc (születési neve Franz David Hertel, Kolozsvár, 1520 körül – Déva, 1579. november 15.) az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke 1568-tól haláláig.
Dávid Ferenc | |||||
Az erdélyi unitáriusok püspöke | |||||
Körösfői-Kriesch Aladár: A tordai országgyűlés, 1896 (részlet) | |||||
Eredeti neve | Franz David Hertel | ||||
Született | 1520 körül Kolozsvár | ||||
Elhunyt | 1579. november 15. (kb. 60 évesen) Déva | ||||
Nemzetiség | magyar | ||||
Iskolái | Luther Márton Tudományegyetem (–1551) | ||||
Felekezet | protestantizmus | ||||
Eredeti neve | Franz David Hertel | ||||
Püspökségi ideje 1568. január 13. – 1579. július 2. | |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dávid Ferenc témájú médiaállományokat. |
Dávid Ferenc Kolozsváron született 1520 körül. Édesapja, Hertel Dávid szász nemzetiségű csizmadia mester volt, édesanyja pedig magyar. Tekintettel arra, hogy Kolozsvár ebben az időben fele-fele arányban volt magyar és szász, minden valószínűség szerint mindkét nemzethez való tartozását magától értetődőnek tartotta. Nevét, az akkori humanista szokás szerint édesapja neve után Franciscus Davidisre latinosította.
Dávid Ferenc édesanyja nemzetiségére vonatkozóan nem egyértelműek a kutatások. Azt jelzik ugyanis, hogy származására nézve magyar nemes volt, de az akkori kor gyakorlata szerint ez nem volt lehetséges, hiszen a kolozsvári letelepedés nem volt biztosítva a nemesi kiváltságokkal rendelkezők számára, sőt az akkori feljegyzések értelmében a gazdag, tehetős polgárok szász nemzetiségűek voltak. Némelyek azt a lehetőséget is felvetik, hogy édesanyja is vegyes házasságból született, aki jól írt és beszélt magyarul.
Dávid Ferenc születésével kapcsolatosan létezik egy valószínűen téves feltételezés, miszerint születése 1510-re tehető. Ezzel kapcsolatosan is folytattak kutatásokat az életrajzírók, akik többek közt arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez kevésbé valószínű, hiszen 1570-ben még élő édesanyja, illetve alig korábban meghalt édesapja aggastyán kellett legyen (kb. 90 éves), ami abban a korban elképzelhetetlen volt. Ugyanakkor brassói beiskolázását, illetve a feljegyzéseket figyelembe véve is az tartható valószínűbbnek, hogy 1520-1530 között született.
Tanulmányait 1545 és 1551 között Wittenbergben, és az Odera menti Frankfurtban végezte. Hazatérve katolikus plébános, de csakhamar csatlakozott a reformáció a lutheránus ágához. Lelkész, majd püspök lett. Később a helvét ágban (református) találta meg az igazságot: református püspök lett.[1] Besztercén iskolaigazgató, Petresen lelkész, majd Kolozsváron iskolaigazgató. 1555-től Kolozsvár főlelkésze. Később János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátora lett. Ekkortól kezdett antitrinitárius (későbbi nevén „unitárius”) nézeteket vallani. 1567-ben János Zsigmond a rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, hogy nézeteit hirdesse.
Több magyar és latin nyelvű művet adott ki, melyekben a humanizmus és a reformáció nézeteit vallotta. Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy Erdély a vallási türelem jelképe lett Európában. 1568. január 6–13. napjain tartották Tordán azt a híres országgyűlést, ahol elsőként Európában határozatot hoztak a vallásszabadság biztosítására: „A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ö értelme szerint; és a közösség ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne kényszerítsenek arra amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”
1571-ben János Zsigmond halála után a katolikus Báthory István lett Erdély fejedelme. Még abban az évben a gyulafehérvári nyomdát visszavette az unitáriusoktól. Az 1572. évi marosvásárhelyi országgyűlés megerősítette a vallásügyi törvényt, de egyben kimondta az újabb hitújítások tilalmát is. Dávid Ferencet eme tilalom alapján fogta perbe 1579-ben Báthory Kristóf fejedelem. Hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték. A dévai várbörtön foglyaként halt meg.
Első felesége, akinek neve nem ismert, 1570-ben halt meg. Második felesége a kolozsvári főbíró lánya, Barát Kata lett, akitől azonban 1576-ban elvált. A régebbi források szerint két házasságából két lánya és két fia született, az újabb kutatások azonban csak három gyermek létét tekintik bizonyítottnak:[2]
Szinnyei Józsefnél szerepel egy ifjabb Dávid Ferenc is, akinek Defensio Francisci Davidis in negotio de non invocando Jesu Christo in precibus (Basileae, 1581) című munkáját és külföldi tanulmányait említi,[3] de a mű szerzőségét utóbb vitatták, a Ferenc nevű fiú létezését kétségbe vonták. A kérdéses művet egyes források szerint maga Dávid Ferenc írta,[4] más források szerint Dávid vagy János fia.[5]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.