Déli-Shetland-szigetek
vitatott fennhatóságú szigetcsoport From Wikipedia, the free encyclopedia
A Déli-Shetland-szigetek az Antarktiszi-félszigettől 120 km-re északra fekvő szigetcsoport.[1] Az 1959-es Antarktisz-egyezmény értelmében a szigetek függetlenségét se el nem ismerik, se meg nem kérdőjelezik, így az aláíró felek minden, nem katonai célra szabadon felhasználhatják a szigeteket.
| A Déli-Shetland-szigetek | |
 | |
| A Déli-Shetland-szigetek térképe | |
| Ország | nincs |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 500 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Szigetek száma | 11 |
| Nagyobb szigetek | Elefánt-sziget, Clarence-sziget, György király-sziget, Nelson-sziget, Robert-sziget, Greenwich-sziget, Livingston-sziget, Hó-sziget, Alacsony-sziget |
| Terület | 3,687 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 2300 m |
| Legmagasabb pont | 2105 m |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 A Déli-Shetland-szigetek
Pozíció az Antarktisz térképén
| |
 d. sz. 62°, ny. h. 58° | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A Déli-Shetland-szigetek témájú médiaállományokat. | |
A szigetekre 1908 óta az Egyesült Királyság igényt tart és 1962 óta a Brit Antarktiszi Terület részének tekinti. 1940 óta az Antarktiszi Chilei Terület részeként a chilei kormány is igényt tart rá. Ugyanígy 1943 óta Tűzföld, Dél-atlanti Szigetek és Argentin Antarktika tartomány Antártida Argentina megyéjeként magáénak tekinti Argentína is.
A szigetek különböző területein jelenleg összesen 16 megfigyelőállomás van, melyek közül a legtöbb chilei. A kutatások alatt gyakran megosztják egymással javaikat. Erre egy példa a chilei-amerikai Shirreff Állomás. A megfigyelőállomások nagyobb része a György király-szigeten van, mert itt ki tudják használni a chilei Eduardo Frei légibázis közelségét.
1588-ban a holland Dirck Gerritsz – vagy 1603-ban a spanyol Gabriel de Castilla utazta először körbe ezeket a szigeteket. Mindketten valószínűleg a Drake-szorostól délre, a Déli-Shetland-szigetek területén haladtak. 1818-ban Juan Pedro de Aguirre engedélyt kapott a Buenos Aires-i hatóságoktól, hogy egy olyan társaságot alapítson, melynek legfőbb célja fókavadászatok szervezése „néhány, a Déli-sark környékén lévő lakatlan szigeten”.[2]
William Smith a brit Williams kereskedelmi briggel 1819-ben a chilei Valparaíso felé útközben letért az eredetileg meghatározott útvonaltól. A Horn-foktól délre haladt, miközben megpillantotta a Livingston-sziget legészakibb pontját, a Vilmos-csúcsot. Smith 1819. október 16-án visszatért a György király-szigethez, és bejelentette Nagy-Britannia területi igényét. Ez a Livingston-sziget lett az első a 60. déli szélességi fokon túl felfedezett sziget.
A Drake-szoroson történő 1819. szeptemberi átkelése során elsüllyedt a spanyol haditengerészet hajója, a San Telmo. Hónapokkal később a hajó feltételezett roncsait fókavadászok találták meg a Livingston-sziget északi partjainál.
1819 decembere és 1820 januárja között Edward Bransfield főhadnagy a Királyi Haditengerészet tulajdonában lévő Williams hajó fedélzetéről megfigyeléseket végzett a szigeteken és egyidejűleg feltérképezte azokat.
A Valparaísoba küldött amerikai ügynök, Jeremy Robinson már 1819. november 15-én tájékoztatta John Quincy Adams amerikai külügyminisztert Smith felfedezéséről és Bransfield közeljövőben tervezett útjáról. Azt tanácsolta a külügyminiszterek, hogy a kormány küldjön a területre hajókat, hogy felfedezhessék azokat a szigeteket, ahol „feltárulnának a gazdagság, a hatalom és a boldogság új forrásai, ezáltal a tiszta tudomány javára válna.” (new sources of wealth, power and happiness would be disclosed and science itself be benefited thereby.)
A szigetek felfedezése mind az amerikai, mind a brit fókavadászok képzeletét megmozgatta. Az első, a területen dolgozó fókavadász hajó a Buenos Aires-ben bejegyzett brit kereskedők tulajdonában lévő Espirito Santo brig volt. A hajó a Livingston-szigettől délre fekvő Rugged-szigetre hajózott, és a brit legénység 1819 karácsonyán partra szállva, III. György nevében brit területté nyilvánította a szigetet. Az események időbeni sorrendjét részletesen leírja a hajó kapitánya, Joseph Herring az Imperial Magazine 1820. júliusi számában. Az Espirito Santót a térségben az első fókavadászattal foglalkozó amerikai brig, a James Sheffield vezetésével közlekedő Hersilia követte a Falkland-szigetekről; ennek a hajónak a másodtisztje Nathaniel Palmer volt.
A Déli Sarkvidék területén az első áttelelést a Déli-Shetland-szigeteken az 1820-1821-es nyári szezont követően a Lord Melville személyzetéhez tartozó 11 brit tengerész hajtotta végre, mivel nem tudták időben elhagyni a György király-szigetet.
Miután Fabian Gottlieb von Bellingshausen és Mihail Lazarev vezetésével sikeresen körbehajózták az antarktiszi kontinenst, 1821. januárban orosz Antarktisz-kutató expedíció kötött ki a szigeteken. Az oroszok elkezdték tanulmányozni és elnevezni a szigeteket. Mind a György király-, mind az Elefánt-szigeten kikötöttek. Miközben a csalódásról elnevezett (Deception Island) és a Livingston-sziget között haladtak, Bellingshausent meglátogatta az amerikai hajó vezetője, Nathaniel Palmer, és tájékoztatta, hogy a környéken több tucat amerikai és brit fókavadász-hajó dolgozik.
Rövidesen az Új-Dél-Britannia nevet használták, de ezt hamarosan megváltoztatták a Déli-Shetland-szigetek névre. Az elnevezés a Skócia északi partjainál fekvő Shetland-szigetekre utal. Jelenleg nemzetközileg is ez az elfogadott elnevezése a szigeteknek. Mind a két szigetcsoport megközelítően azonos távolságra van a Déli- illetve az Északi-sarktól, de a Déli-Shetland-szigetek átlaghőmérséklete sokkal hidegebb.
A XIX. század folyamán és a 20. század elején a szigeteken fókákra és bálnákra vadásztak. 1908 óta a szigeteket a bitek a Falkland-szigeteki Függő Területek részeként kormányozták, de csak 1944-ben kapott állandó lakosságot, mikor egy tudományos mérőállomást helyeztek itt el. Az ausztrál nyár alatt a közeli Antarktisz-félszigettel és Déli-Georgiával együtt nagyon népszerű turista célpont.
A szigetcsoport a Falkland-szigetektől 940 km-re délre található. Az Antarktiszhoz legközelebbi pontja 93 km-re északra a Csalódás-sziget, a legtávolabbi 269 km-re északnyugatra a Clarence-sziget. A szigetcsoport kiterjedése a nyugat-délnyugati Smith-sziget és a Hó-sziget valamint a kelet-északkelet irányban fekvő Elefánt-sziget és Clarence-sziget között nagyjából 450 kilométer. A Déli-Shetland-szigetekhez 11 nagyobb és számtalan kisebb sziget tartozik. Szárazföldi területük összesen 3687 km². A terület 80–90%-a állandó gleccserekkel fedett. A szigetcsoport legmagasabb pontja a Clarence-szigeten a 2.300 méterrel a tenger szintje fölé magasodó Irving-hegy.
A szigetek azonos távolságra vannak az egyenlítőtől, mint északon az Atlanti-óceánban a Feröer-szigetek, de az Antarktisz közelsége miatt sokkal hidegebb az éghajlatuk. A szigeteket körülölelő tengert április elejétől december elejéig jég borítja. A havi átlagos középhőmérséklet április és november között 0°C alatt van.
A szigetek gleccserállománya az utóbbi években jelentős mértékben csökkent, de mindennek ellenére a felszín több mint 80%-a nyáron is jéggel borított.
Az időjárás egész évben felhős és szeles. Mindig erős nyugati szél fúj. A legtöbb napsütés a hideg beköszöntéhez kapcsolódik, délről a tél végén és tavasz elején nagyon hideg levegő áramlik a szigetek fölé. A nyári középhőmérséklet nagyjából 1,5°C, a jellemző téli hőmérséklet -5°C. Az óceán hatására a nyári hőmérséklet alacsony marad, és a nagy víztömeg megakadályozza, hogy télen annyira lehűljön a levegő, mint a belső, szárazföldi területeken.[3]
A zord körülmények ellenére – a déli sarkkörtől délre fekvő más szigetekhez hasonlóan – található vegetáció a Déli-Shetland-szigeteken is. A tundra-növényzet mohákból, zuzmókból és algákból tevődik össze. A szigeteken nagy változatosságban vannak jelen a hideg környezethez és extrém feltételekhez alkalmazkodó állatfajok. Kiemelhetők a különböző pingvin-fajok: állszíjas pingvin (Pygoscelis antarctica), Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae), szamárpingvin (Pygoscelis papua), aranytollú pingvin (Eudyptes chrysocome). Más fajok is élnek a szigetcsoporton. Az emlősök között kiemelhető a déli elefántfóka (Mirounga leonina), mely elterjedt más dél-atlanti szigeteken, az Indiai-óceánon és Új-Zélandon is; a tengeri oroszlán (antarktiszi farkasként is ismert) és különböző fókafajok, mint a weddell-fóka (Leptonychotes weddelli) és a leopárdfóka (Hydrurga leptonyx]). A szigeteken fészkelő sokféle madár megemlíthetők a viharmadár ( Procellariidae) különböző fajai, a tokoscsőrűfélék és egy ragadozó madár, a nagy halfarkas, mely más fajok tojásaival és fiókáival, kis állatokkal és döghússal táplálkozik. Ezen felül megtalálhatók a csérfélék és számos sirályfaj. A szigetek körül tengerfenéken tengericsillagok, tengerirózsák (Actinaria ) és számos puhatestű faj tenyésznek.
Északról délre a nagyobb szigetek és néhány kisebb: Északi szigetcsoport
- Cornwallis-sziget (kicsi)
- Elefánt-sziget
- Clarence-sziget
- Rowett-sziget (kicsi)
- Gibbs-sziget (kicsi)
Déli szigetcsoport
- György király-sziget (a legnagyobb, Argentínában neve Május 25-dike-sziget, Oroszországban Vaterloo)
- Bridgeman-sziget (kicsi)
- Pingvin-sziget (kicsi – az antarktiszi régióban lévő számtalan Pingvin-sziget egyike)
- Nelson-sziget (Oroszországban Lipcse)
- Robert-sziget (Oroszországban Polock)
- Aitcho-sziget (kicsi)
- Greenwich-sziget
- Félhold-sziget (kicsi)
- Csalódás-sziget (kicsi, orosz neve Teylya)
- Livingston-sziget (a második legnagyobb, orosz neve Szmolenszk)
- Rugged-sziget (kicsi)
- Hó-sziget (orosz neve Mali Jaroszlavec)
- Smith-sziget (orosz neve Borogyino)
- Alacsony-sziget
- Fóka-sziget (kicsi)
(A fentebb említett orosz nevek történelmiek, és ma már nem ez az orosz hivatalos nevük a szigeteknek.)
Számos nemzeti kutatóállomás van a szigeteken:
ARG - Cámara kutatóállomás (Félhold-sziget, 1953 óta, csak nyáron működik)- ARG - Carlini kutatóállomás (György király-sziget, 1953 óta, folyamatosan működik)
- ARG - Decepción kutatóállomás (Csalódás-sziget, 1953 óta, csak nyáron működik)
BGR - St. Kliment Ohridski kutatóállomás (Livingston-sziget, 1988 óta, nyaranta)
BRA - Comandante Ferraz kutatóállomás (György király-sziget, 1984, folyamatos)
CHL - Presidente Eduardo Frei Montalva kutatóállomás (György király-sziget, 1969 óta, folyamatos)- CHL - Professor Julio Escudero kutatóállomás (György király-sziget, 1994 óta, folyamatos)
- CHL - Captain Arturo Prat kutatóállomás (Greenwich-sziget, 1947 óta, folyamatos)
CHL/USA - Shirreff kutatóállomás (Livingston-sziget, 1990 óta, nyaranta)
CHN - Great Wall kutatóállomás (György király-sziget, 1985 óta, folyamatos)
ECU – Pedro Vicente Maldonado kutatóállomás (Greenwich-sziget, 1990 óta, nyaranta)
ESP - I. Juan Carlos kutatóállomás (Livingston-sziget, 1988 óta, nyaranta)- ESP - Gabriel de Castilla kutatóállomás (Csalódás-sziget, 1989 óta, nyaranta)
KOR - King Sejong kutatóállomás (György király-sziget, 1988 óta, folyamatos)
PER - Machu Picchu kutatóállomás (György király-sziget, 1989 óta, nyaranta)
POL - Henryk Arctowski kutatóállomás (György király-sziget, 1977 óta, folyamatos)
RUS - Bellingshausen kutatóállomás (György király-sziget, 1968 óta, folyamatos)
URY - Artigas kutatóállomás (György király-sziget, 1984 óta, folyamatos)
- Interactive King George Island Mapviewer
- L.L. Ivanov et al., Antarctica: Livingston Island and Greenwich Island, South Shetland Islands (from English Strait to Morton Strait, with illustrations and ice-cover distribution), 1:100000 arányú topográfiai térkép, Antarktiszi Helynév Bizottság Bulgária Szófia
- L.L. Ivanov. Antarctica: Livingston Island and Greenwich, Robert, Snow and Smith Islands. Scale 1:120000 topographic map. Troyan: Manfred Wörner Foundation, 2009. ISBN 978-954-92032-6-4
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
