Fonológia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A nyelvészetben a fonológia fogalom és terminus a strukturalista prágai nyelvészeti iskola (wd) révén terjedt el. Ennek meghatározása szerint a fonológia a nyelvészet azon ága, amely a beszéd hangjelenségeit egy adott nyelvben betöltött jelentésmegkülönböztető funkciójuk szempontjából vizsgálja, megállapítja az ezek között létrejövő viszonyokat és azokat a szabályokat, amelyek szerint szavakban és mondatokban kombinálhatók.[1] Az elsősorban vizsgált hangjelenségek a beszédhangok voltak, és a jelentésmegkülönböztetőket „fonémák”-nak nevezték.
A Prágai nyelvészeti iskola megkülönböztette a fonológiát a fonetikától, amely szerinte nem hivatott foglalkozni a hangjelenségek szemantikai (jelentésre vonatkozó) funkciójával.[2]
Nincs egység a hangjelenségek tanulmányozásával foglalkozó diszciplínák elnevezését, sem mindegyikük meghatározását illetően. A magyar szakirodalomban megvan a „hangtan” terminus, amelynek egyes nyelvészek szerint két területe van: a fonetika és a fonológia, amelyek meghatározásai megfelelnek a Prágai nyelvészeti iskola nézetének.[3] Siptár 2006 szerint is a „hangtan” összefoglaló elnevezés, és a fonetikát „beszédhangtan”-nak, a fonológiát pedig „nyelvi hangtan”-nak is nevezi.[4] Bolla 2006 szerint „hangtan” a „fonetika” szinonimája, és ezen kívül van a fonológia a fenti meghatározással.[5]
Más nyelvészetekben nagyobb terminológiai gondok vannak. A Prágai nyelvészeti iskola szótára szerint az angol phonology ’fonológia’ terminus ritkábban használt szinonimái a phonemics ’fonemika’ és a phonematics ’fonematika’.[1] Dubois 2002 szerint az Európában használt legelterjedtebb terminológiában a (franciául) phonématique ’fonematika’ főnév a fonológia egyik ágát nevezi meg, amely a fonémákat mint minimális megkülönböztető egységeket vizsgálja, megállapítja egy vagy több adott nyelv fonémakészletét, a fonémákat osztályozza, kombinációikat tanulmányozza stb.,[6] a phonématique ’fonematikai’ melléknevet „fonémára vonatkozó” jelentéssel használják, a phonémique ’fonemika, fonemikai’ pedig főnévként és melléknévként a phonématique ’fonematika, fonematikai’ szinonimája.[7] Az angol nyelvű nyelvészetben Bussmann 1998 szerint a phonology ugyanaz, mint a phonemics, de megemlíti, hogy megtalálható az az értelmezés is, hogy a phonology a beszédhangokat tanulmányozza, és két ága van: a phonetics és a phonemics.[8] Ez például Eifring – Theil 2005 nézete. Eszerint a phonetics a hangok létrehozásának, akusztikai tulajdonságainak és észlelésének a tanulmányozása, a phonemics pedig a hangok rendszerének és a nyelvben való használatának a vizsgálata.[9]