Géza magyar fejedelem
(940-997) az utolsó magyar fejedelem / From Wikipedia, the free encyclopedia
Géza (945–997) magyar fejedelem 972 és 997 között. Apja Taksony fejedelem, anyja egy előkelő besenyő (vagy kazár) nő volt.[1]
Nem tévesztendő össze a következővel: I. Géza magyar király. |
Géza fejedelem | |
Ábrázolása a Képes krónikában | |
Magyar fejedelem | |
Uralkodási ideje | |
972 – 997. február 1. | |
Elődje | Taksony |
Utódja | István |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Árpád-ház |
Született | 945 nem ismert |
Elhunyt | 997. február 1. (52 évesen) Esztergom (?) |
Nyughelye | négykaréjos templom, Székesfehérvár |
Édesapja | Taksony fejedelem |
Édesanyja | Tonuzoba fejedelem lánya (?) |
Testvére(i) | Mihály |
Házastársa | Sarolt |
Gyermekei | István Judit Árpád-házi Ilona Árpád-házi Sarolta magyar királyné |
A Wikimédia Commons tartalmaz Géza fejedelem témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csak mai szóhasználatban nevezzük őt Gézának, az írott források hibás olvasata miatt. A Geycha, Geysa írott formának valószínűleg a Gyeücsa, Gyécsa kiejtés felelhetett meg.[1]
Bíborbanszületett Konstantin úgy hivatkozott rá, mint Magnus Seniorra, amely szó szerint nagyurat jelent. A történészek erre a kifejezésre gyakran alkalmazzák Gézánál szinonimaként a nagyfejedelem elnevezést.
Tengrista vallású fiatalként kezdte pályafutását, Tar Zerind halálát követően magáénak tudhatta a bihari dukátust. Szállása a mai Décsipuszta helyén volt, és a keleti kereskedelmet ellenőrizte. Mivel ebben az időszakban a magyarok a bizánciak ellen is folytattak hadjáratokat, a velük való viaskodások arra ösztökélték Gézát, hogy a politikai helyzet nem teszi a dolgokat kedvezővé, amennyiben hercegként kezdeményező lépéseket tenne a bizánci keresztény tanok felé. Feleségül vette Saroltot, az erdélyi gyula, Zobor lányát. Apja halálát követően, 972-ben megörökölte a fejedelmi címet. A bihari dukátust így Koppány kapta meg. 972-ben jelezte megkeresztelkedési szándékát I. Ottó német-római császár felé. A keresztségben az István nevet kapta Szent István vértanú után, míg öccse a Mihályt. Ottó egyúttal Gézának királyi, míg Mihálynak hercegi címet adományozott.
973-ban a quedlinburgi birodalmi gyűlésre Géza követeket küldött, és nem saját maga, vagy a családjai jelentek meg ott, míg minden más meghívott ennek a szokásnak eleget tett. Ez azt is jelentette, hogy Géza értékelte a szoros viszonyt a többi európai keresztény uralkodóval, de továbbra is igyekezte jelezni azt, hogy ő egy független uralkodó. A feszültség enyhítése érdekében Géza lemondott az Enns és Traisen közti területekről, majd megtiltotta a törzsfőknek, hogy csapataikkal külföldön portyázzanak és fosztogató hadjáratokat kezdeményezzenek. Akik ellene szegültek, azokkal kíméletlenül leszámolt, ami miatt sokszor nevezik Véreskezű Gézának, habár ezekről a belső harcokról nem sokat tudunk. A békét jelentős mértékben meghatározta gyermekeinek kiházasítása. Géza megkeresztelte fiát Vajkot, aki keresztségben szintén az István nevet kapta. Nem véletlen kapta ugyanazt az a nevet, mint apja. Már tervben volt, hogy ő fogja az egységes államot létrehozni. Sarolttól még négy lánya született: Judit, Ilona, Sarolta és egy akinek neve nem maradt fenn az utókor számára.
Géza volt az a magyar uralkodó, aki elsőként állandó szálláshellyen rendelkezett, székhelye így Esztergom lett, amit ő alapított Székesfehérvárral együtt. Saroltnak adta Veszprémet, így innentől fogva a veszprémi birtok mindig királynéi birtok volt. 996-ban letelepedtek Pannonhalmán a bencés szerzetesek, és megkezdődött a nyugati kereszténység szerveződése a magyarok körében. Létrejött a veszprémi püspökség is.