1941 és 1944 között a tengelyhatalnak bábállama From Wikipedia, the free encyclopedia
Görög állam ( görögül: Ελληνική Πολιτεία) amelyet Hellén Államnak is fordítanak)[1] Görögország kollaboráns kormánya volt az ország tengelyhatalmak általi megszállása idején a második világháborúban.
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a görög nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Görög Állam | |||
Tengelyhatalmak bábállama a második világháború alatt. | |||
Ελληνική Πολιτεία 1941 – 1944 | |||
| |||
A Görög Állam 1942-ben | |||
Mottó: Ελευθερία ή θάνατος Nemzeti himnusz: | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Athén | ||
Hivatalos nyelvek | görög | ||
Vallás | Görög ortodox | ||
Államvallás | görögországi ortodox egyház | ||
Pénznem | Görög drachma | ||
Történelem | Létrehozás 1941. április 30. Krétai csata 1941. május 20. Német kivonulás 1944. október 12. | ||
Kormányzat | |||
Államforma | Kollaboráció | ||
Kormányfő | Georgios Tsolakoglou (1941-42) Konsztandínosz Logothetópulosz (1942-43) Ioannis Rallis (1943-44) | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög Állam témájú médiaállományokat. |
Görögország bukása után Georgios Tsolakoglou tábornokot 1941. április 30-án nevezték ki az új görög kormány miniszterelnökévé. II. György király a törvényes görög kormánnyal elhagyta az országot. Az új rezsim kerülte a monarchia visszaállítását és a Görög Államot használta az ország hivatalos neveként. A rezsimnek hiányzott a pontos politikai definíciója, bár Tsolakoglou köztársasági tiszt a tengelyhatalmak megszállását a monarchia felszámolásának lehetőségének tekintette, és hivatalba lépésekor be is jelentette annak végét. [2] A tengelyhatalmak szükségesnek tartották a helyi görög kormány meglétét, hogy megszállásuk legitimitásának látszatát megtartsák. Az ország infrastruktúráját tönkretette a háború. Nyersanyagokat és élelmiszereket rekviráltak, és a kormány kénytelen volt kifizetni a német és olasz megszállás költségeit, ami hatalmas inflációhoz vezetett, amit tovább súlyosbított egy "hadikölcsön", amelyet Görögország kénytelen volt a náci Németországnak nyújtani. A rekvirálások és Görögország szövetségesek általi blokádja a Nagy Éhínséget (görögül: Μεγάλος Λιμός) eredményezték 1941–42 telén, amely becslések szerint 300 000 görög ember halálát okozta.
A rezsimet először Georgios Tsolakoglou tábornok vezette, aki aláírta a görög hadsereg feltétel nélküli átadását a németeknek. Egy évvel később azonban menesztették, és Konstantinos Logothetopoulos váltotta fel, akit pedig 1943-ban menesztettek. A Görög Állam utolsó miniszterelnöke Ioannis Rallis volt, aki a kollaboráns rendszert annak 1944-es felbomlásáig vezette. Georgios Bakos, a görög hadsereg vezérőrnagya, valamint honvédelmi miniszter volt. Ezt a pozíciót Rallis korában is betöltötte. A Görög Államot széles körben bábállamnak tekintették és népszerűtlen volt a görög nép körében.
Közigazgatásilag a Görög Állam több prefektúrára oszlott.
A görög államnak nem volt megfelelő infrastruktúrája és mozgástere a megszállási időszak nagyobb nehézségeivel való szembenézéshez. Tsolakoglou nagyobb politikai jogokat követelt kormányának, majd ezt követően lemondással fenyegetőzött. [2] A németországi munkaszolgálat kihirdetése a görög állampolgárok számára széles körben népszerűtlennek bizonyult, és felgyorsította Tsolakoglou bukását; 1942. november 17-én menesztették, és helyettese, Konstantinos Logothetopoulos vette át a helyét. Az új kormány bejelentette, hogy 80 000 görög állampolgárt küldenek Németországba. Ez széles körű tüntetésekhez és sztrájkokhoz vezetett, és a döntést végül visszavonták. Logothetopoulost 1943. április 6-án menesztették. A Sotirios Gotzamanis pénzügyminisztert az olaszok akarata ellenére Ioannis Rallis royalista politikus váltotta fel. Rallis a németek Görögországból való kivonulásán túl a háború utáni politikai rend helyreállításán gondolkodott. Megijesztette a többnyire kommunisták uralma alatt álló görög ellenállás növekvése, ezért német jóváhagyást kapott a biztonsági zászlóaljak létrehozásához.
A Rallis vezette kollaboráns rezsim biztonsági zászlóaljakat hozott létre (katonákból álló egységeket) amelyek segítették a német hadsereget az ellenállás elleni harcban. Arról voltak ismertek, hogy atrocitásokat követtek el a polgári lakosság ellen. A honvédelmi miniszteri tisztséget Bakos Georgios töltötte be.
1944 szeptemberében, Görögország felszabadítása után Bécsben új kollaboráns kormányt hoztak létre, amelyet a korábbi miniszterek alkottak. Vezetője a korábbi miniszter, Ektor Cironikosz volt. A kollaboráns görög kormány a német erők kivonása és az ország 1944 októberi felszabadítása után megszűnt. Tsolakoglout, Rallist és Logothetopoulost letartóztatták, valamint rajtuk kívül még több száz politikust és tisztet. A helyreállított kormány létrehozta az I Diki ton Dosilogon szervezetet, hogy elítélje a kollaboránsokat, [3]. 1945-ben Cironikost bíróság elé állították és halálra ítélték. 1945. május 10-én a szövetséges erők Bécsben letartóztatták, és Görögországba küldték, ahol bebörtönözték. [4] [5] [6] A kormány végül nem teljesítette az ígéretét, vagyis hogy komoly erőfeszítéseket tesz a bűnösök megbüntetésére. Ez hozzájárult a politikai ellenségeskedés eszkalálásához Görögországban, ami viszont szerepet játszott a görög polgárháború kitörésében. [7]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.