Haszan-tavi csata

A Haszan-tavi csata (1938. július 29. – augusztus 11.) vagy Csangkufeng incidens (oroszul Хасанские бои [Haszanszkije boji], kínaiul és japánul 張鼓峰事件; pinjin átírással Zhānggǔfēng Shìjiàn, japán latin betűs átírással Chōkohō Jiken) egy szovjet–japán fegyveres összecsapás volt Mandzsukuo határán a Kvantung-hadsereg és a Vörös Hadsereg egységei között. A háborús indok határvita volt a két állam között, ami egy japán félreértésen alapult. Ugyanis a Kvantung-hadsereg vezérkara azt hitte, hogy a Szovjetunió megsértette az Orosz Birodalom és a Kínai Császárság által aláírt Pekingi szerződésben meghatározott határvonalat.

Haszan-tavi csata
Konfliktus	Szovjet–japán határkonfliktusok
Időpont	1938. július 29. – augusztus 11.
Helyszín	Haszan-tó, Szovjetunió
Eredmény	Szovjet győzelem
Szemben álló felek
Szovjetunió Japán Birodalom
Parancsnokok
Vaszilij Blücher Nikolaj Berzarin Szató Kótoku
Szemben álló erők
22 950 katona 7 000 – 20 000 katona[1]
Veszteségek
717 halott 2752 sebesült 75 eltűnt 526 halott 913 sebesült
Térkép
Haszan-tavi csata Pozíció Korea térképén
é. sz. 42° 26′ 09″, k. h. 130° 36′ 40″42.43590556, 130.61100556
A Wikimédia Commons tartalmaz Haszan-tavi csata témájú médiaállományokat.

A második világháborúhoz vezető események

0. Lengyel–ukrán háború	1918.	11. 01. - 1919. 07. 18.
1. Versailles-i békeszerződés	1919.
2. Lengyel–szovjet háború	1919.	02. 14. - 1921. 03. 18.
3. Trianoni békeszerződés	1920.
4. Rapallói egyezmény	1920.	november 12.
5. Francia–lengyel katonai szövetség (en)	1921.	február 16.
6. Rigai béke (en)	1921.	március 18.
7. Menetelés Rómába	1922.	október 28 - 29.
8. Korfui összetűzés (olasz-görög) (en)	1923.	aug. - szept.
9. Müncheni sörpuccs	1923.	november 8.
10. A Ruhr-vidék francia–belga megszállása (en)	1923.	- 1925.
11. Libia megszállása - Második olasz–líbiai háború (en)	1923.	- 1932.
12. Mein Kampf (Harcom) megjelenése	1925.
13. Dawes-terv (en)	1924.
14. Locarnói egyezmény	1925.	december 01.
15. Young-terv (en)	1929.
16. Nagy gazdasági világválság	1929.	október 24. – 1941.
17. Mandzsúria japán lerohanása (en)	1931.	09. 18. - 1932. 02. 26.
18. Mandzsukuo megszállása	1931	– 1942.
19. Sanghaj-i január 28-i összetűzés (en)	1932.	01. 28. – 03. 03.
20. Szovjet–lengyel megnemtámadási egyezmény	1932.	július 25.
21. Genfi leszerelési világértekezlet (en)	1932.	02.02. - 1934.06.11.
22. Első hopeji hadjárat/A nagy fal védelme (en)	1933.	01.01 - 05.31.
23. Belső-mongóliai hadjárat (en)	1933.	- 1936.
24. Hitler lesz a kormányfő és az államfő is egyben	1933.	- 1934.
25. A tanggui fegyverszünet (en)	1933.	május 31.
26. Németország újrafelfegyverzése elindul (en)	1933.	július 12.
27. Olasz–szovjet egyezmény (en)	1933.	szeptember 2.
28. Belső-mongóliai hadjárat (en)	1933.	ápr.- 1936. dec.
29. Németország elhagyta a leszerelési értekezletet (en)	1933.	október 14.
30. Németország kilép a Nemzetek Szövetségéből (en)	1933.	okt. 19. - nov. 12.
31. Német–lengyel megnemtámadási egyezmény	1934.	január 26.
32. A Saar-vidéki népszavazás/visszatérés Németországhoz	1935.	január 13.
33. Kötelező sorozás kezdődik Németországban újra (en)	1935.	március 16.
34. Francia–szovjet segítségnyújtási szerződés (en)	1935.	május 2.
35. Szovjet–csehszlovák segítségnyújtási szerződés (en)	1935.	május 16.
36. He-Umezu egyezmény (en)	1935.	06. 10. - 1937. 07. 07.
37. Angol–német tengerészeti egyezmény (en)	1935.	június 18.
38. December 9-i megmozdulások Pekingben (en)	1935.	december 9.
39. Második olasz–etióp háború (abesszíniai háború)	1935.	10. 3.- 1937. 02. 19.
40. A Rajna-vidéki bevonulás (en)	1936.	március 7.
41. Spanyol polgárháború kezdete	1936.	júl. 17. - 1939. ápr. 1.
42. A Berlin–Róma-tengely (német–olasz egyezmény)	1936.	október 27.
43. Antikomintern paktum	1936.	november 25.
44. Suiyuan hadjárat (en)	1936.	október - november
45. Hsziani válság (en)	1936.	december 12-26.
46. Második kínai–japán háború	1937.	- 1945.
47. A USS Panay-incidens (en)	1937.	december 12.
48. Ausztria bekebelezése (Anschluss)	1938.	március 12.
49. Májusi válság (német–cseh határ) (en)	1938.	május 19 - 23.
50. Haszan-tavi csata/Csangkufengi összecsapás	1938.	júl. 29. - aug. 11.
51. Német–csehszlovák kisháború (Ordnersgruppe) (en)	1938.	szeptember 16 - 17.
52. Müncheni egyezmény	1938.	szeptember 29.
53. A Szudéta-vidék Birodalomhoz csatolása (en)	1938.	október 01 - 10.
54. Első bécsi döntés	1938.	november 02.
55. A Szlovák Köztársaság kikiáltása	1939.	március 14.
56. Csehszlovákia német megszállása (en)	1939.	március 15.
57. Litvánia náci megfenyegetése, Memel elcsatolása (en)	1939.	március 20 - 22.
58. Magyar–szlovák kis háború	1939.	március 23 - 31.
59. A spanyol polgárháború végső hadműveletei (en)	1939.	március 26. - április 1.
60. Danzigi válság (en)	1939.	március - augusztus
61. Angol függetlenségi garancia Lengyelországnak (en)	1939.	március 31.
62. Albánia olasz lerohanása (en)	1939.	április 7-12.
63. Szovjet–angol–francia tárgyalások Moszkvában (en)	1939.	ápr. 15.- aug. 21.
64. Német–olasz barátsági és katonai szerződés	1939.	május
65. Halhín-goli csata	1939.	május - szeptember
66. Molotov–Ribbentrop szerződés	1939.	augusztus 23.
67. Lengyelország német lerohanása	1939.	szept. 1. - okt. 6.

Háttér

A 20. század első felében Mandzsúria a Kína, Oroszország és Japán közötti harc színtere volt, hiszen a területre mindhárom fél igényt tartott. Kína az állam részének tekintette, Japánnak az itt található nélkülözhetetlen nyersanyagokra volt szüksége, még Oroszország számára a Kínai keleti vasútvonal miatt volt értékes, hiszen csak ez a vasútvonal kötötte össze a szárazföldön Vlagyivosztok nagy hadikikötőjét az ország többi részével. A terület birtoklásáért több jelentősebb konfliktust is vívtak a fentebb említett államok: az 1894–95-ös első kínai–japán háborút, az 1904–05-ös orosz–japán háborút és a kínai-szovjet konfliktust. A területet végül a Japán Birodalom szerezte meg 1931-ben, a mukdeni incidens után, létrehozva itt Mandzsukuo bábállamát. A japánok és az oroszok a közelmúlt eseményei miatt igen bizalmatlanok voltak egymással szemben, és így igen kis félreértések is konfliktushoz vezethettek a két fél között. A japán vezetés olyannyira készült a szovjetek elleni háborúra, hogy a mandzsúriai határvidékre japánok tömegeit telepítette azon célból, hogy a hadjáratoknak itt lesz az ellátási területe élelmiszerben és emberanyagban is.

A csata

1938. július 6-án a Kvantung-hadsereg hírszerzése egy szovjet rádióadást fogott el, amit a főhadiszállásról küldtek. Az üzenetben arra utasították a Vörös Hadsereg helyi parancsnokait, hogy katonáikkal foglalják el a Haszan-tótól nyugatra lévő stratégiai magaslatokat, köztük a vitatott hovatartozású Csangkufeng magaslatot, ugyanis innen remekül látható a közeli Nadzsin városa és a stratégiai fontosságú vasútvonal, amely összeköti Koreát és Mandzsúriát.^[2] A következő két hétben szovjet katonák szállták meg a helyet, és elkezdték annak megerősítését. Figyelőárkok, ágyúállások, drótakadályok és kommunikációs épületek épültek ezen idő alatt.

A Japán Koreai Hadsereg vezetősége kezdetben nem tett semmit, figyelmen kívül hagyva a szovjet jelenlétet. A Kvantung-hadsereg azonban, amelynek illetékessége szintén kiterjedt a magaslatra, nyomást gyakorolt a Koreai Hadsereg tisztjeire, hogy lépjenek fel a szovjetek ellen. Ezek után a Koreai Hadsereg az ügyet Tokióba vitte, azt ajánlva a kormánynak, hogy fogalmazzon meg hivatalos tiltakozást a Szovjetunióhoz. A moszkvai japán katonai attasé ennek megfelelően azt követelte az orosz kormánytól, hogy vonuljanak ki Haszan-tótól keletre lévő Bezimjannaja (сопка Безымянная, kínaiul: Sacsaofeng) és Zaozjornaja (сопка Заозёрная, kínaiul: Csangkufeng) hegyekről, mivel ezek már Mandzsukuo részét képezik. A követelést elutasították.

Július 29-én került sor az első japán támadásra, amelyet sikeresen visszavertek, azonban július 31-én a szovjetek voltak kénytelenek visszavonulni, és a japánok megszállták a magaslatokat. Japán források szerint a szovjetek 30 halottat és 200 sebesültet vesztettek.^[3] A japán 19. hadosztály, mandzsukuói egységekkel kiegészülve megtámadta a 39. lövészhadtestet (amely a 32., 39. és 40. lövészhadosztályokból és a 2. gépesített dandárból állt).^[4] A csata egyik parancsnoka volt Szató Kotoku ezredes is, aki a 75. gyalogezredet irányította. Egysége egy éjszakai támadás során kiűzte az oroszokat a dombról. Az ő általa alkalmazott taktikát a Japán Császári Hadsereg felső vezetése is átvette, és később ez lett a megerősített állások elfoglalásának általános formája.

A japán sikerekre válaszul a Távol-keleti Front vezetője, Vaszilij Konsztantyinovics Blücher újabb egységeket dobott át a harctérre, amelyek augusztus 2. és 9. között kiszorították a japánokat a magaslatokról. Augusztus 10-én a japán miniszterelnök békét kért, és 11-én a harcoló felek beszüntették a csatározásokat.

Következmények

A japán hadvezetést mélyen lesújtotta az itt elszenvedett vereség, ezért a Kvantung-hadsereg parancsnokai szinte keresték az esélyt a visszavágásra. Így egy másik határvita kapcsán hatalmas erőket mozgósítottak, és ez végül a Halhin-goli csatához vezetett.

A szovjet felső vezetés a nagy veszteségeket kizárólag Blücher inkompetenciájának tulajdonította. Október 22-én letartóztatta az NKVD és később halálra kínozták.

Galéria

• 
  Álcázott szovjet tankok a csatában
• 
  Japán katonák Koreában lelőtt szovjet gép roncsait vizsgálják
• 
  Támadásban a szovjet katonák
• 
  Japán katonák a Csangkufeng (Zaozjornaja) magaslaton
• 
  Szovjet tüzérek a csata szünetében
• 
  Japán katona kilőtt T–26-ost vizsgál
• 
  Zsákmányolt szovjet géppuskák

Jegyzetek

1. Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 135. old.
2. Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 124. old.
3. Japán és szovjetorosz ütközet a mandzsu határon
4. John Erickson, The Soviet High Command, MacMillan & Co. Ltd, 1962, 497-8. old.

További információk

• Hadtudományi portál
• Történelemportál