I. Bahádur mogul sah
From Wikipedia, the free encyclopedia
Bahadur Sah (Urdu:بہادر شاه اول —Bahādur Shāh AwwalBahādur Shāh Awwal, 1643. október 14. – 1712. február 27.), a hetedik mogul sah, aki 1707-től uralkodott haláláig, 1712-ben. Születésekor a Mu'azam sah nevet kapta, és Aurangzeb harmadik fia és Sáh Dzsahán unokája volt. Moszlim rádzsput feleségét Navab Bainak hívták. Fiatal korában számos alkalommal igyekezett megdönteni apja uralmát és trónra lépni. Terveit az uralkodó leleplezte és többször is bebörtönözte őt. 1696-tól 1707-ig Akbarabád (későbbi nevén Agra), Kabul és Lahor kormányzója volt.
I. Bahádur mogul sah | |
Mogul sah | |
Uralkodási ideje | |
1707 – 1712 | |
Elődje | Aurangzeb |
Utódja | Dzsahandár |
Uralkodóház |
|
Született | 1643. október 14.[1] Burhanpur |
Elhunyt |
Lahor |
Nyughelye |
|
Édesapja | Aurangzeb mogul sah |
Édesanyja | Navab Bai |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Bahádur mogul sah témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Aurangzeb halála után testvére, Mohamed Azám Sah, kikiáltotta magát uralkodónak, de vereséget szenvedett a dzsadzsaui csatában. Uralkodása idején vérontás nélkül csatolta birodalmához Dzsódhpur és Amer rádzsput államokat. Intézkedése, miszerint a kutbában Alit, mint valit emlegetik, parázs vitát robbantott ki. Uralkodása idején a szikh vezető, Banda Szing Bahádur, lázadást szított ellene. Bahádur sahot a Moti Maszdzsidbe temették Mehrauliban, Delhiben.