Mohamed Azám sah
From Wikipedia, the free encyclopedia
Abu'l Faaiz Kutb-ud-Din Mohamed Azám Padisah (1653. június 28. – 1707. június 8.), közismert nevén Azám Sah, névleges mogul sah, aki 1707. március 14. és 1707. június 8. között uralkodott. Ő volt a legidősebb fia a hatodik mogul sahnak, Aurangzebnek (aki Álamgír néven is ismert), és első feleségének, Dilrasz Banu Begamnak. Sáh Dzsahán mogul sahnak unokája és Zeb-un-Nisszának pedig az öccse volt.
Mohamed Azám | |
Mogul sah | |
Uralkodási ideje | |
1707. március 14. – június 8. | |
Elődje | Aurangzeb |
Utódja | I. Bahádur |
Uralkodóház |
|
Született | 1653. július 8. Burhanpur |
Elhunyt | 1707. június 19. (53 évesen) Agra |
Nyughelye | Humájun császár síremléke |
Édesapja | Aurangzeb mogul sah |
Édesanyja | Dilrasz Banu Begam |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei | Mohamed Bidar Bakt |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mohamed Azám témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Azámot szentelték fel a trón várományosának (Sahi Ali Dzsah) 1681. augusztus 12-én.[1] Többek között mint helytartó szolgált a Berári szubahban, Malvában, Bengálban, Gudzsarátban és a Dekkánon. Ahmednagarban(wd) lépett a mogul trónra 1707. március 14-én, apja halála után.
Azám sah és három fia, Mohamed Bidar Bakt, Sahzada Dzsaván Bakt Bahádur és Sahzada Szikander San Bahádur elestek a Dzsadzsaui csatában 1707. június 8-án, amit idősebb féltestvére, Álam sah herceg (a későbbi I. Bahádur sah), ellen vívtak.