I. Balduin jeruzsálemi király
jeruzsálemi király és edesszai gróf / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Balduin jeruzsálemi király és edesszai gróf (latinul: Balduinus I, franciául: Baudouin de Boulogne; Lotaringia, 1060 után[1] – el-Arís, 1118. április 2.) frank nemes, keresztes lovag, 1098–1100 között Edessza grófja, 1100–1118 között Jeruzsálem királya.[* 1]
Ez a szócikk Jeruzsálem királyáról és Edessza grófjáról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Balduin (egyértelműsítő lap). |
I. Balduin | |
Baudouin de Boulogne | |
Merry-Joseph Blondel festménye (1844) | |
Edessza grófja | |
Uralkodási ideje | |
1098. március 10. – 1100. október 2. | |
Elődje | – |
Utódja | II. Balduin edesszai gróf |
Jeruzsálem királya | |
Uralkodási ideje | |
1100. november 11. – 1118. április 2. | |
Koronázása | Betlehem 1100. december 25. |
Elődje | – |
Utódja | II. Balduin jeruzsálemi király |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Boulogne-ház |
Született | 1060-as évek Alsó-Lotaringia |
Elhunyt | 1118. április 2. el-Arís |
Nyughelye | Jeruzsálem, Szent Sír-templom 1118. április 7. |
Édesapja | II. Euszták boulogne-i gróf |
Édesanyja | Ida lotaringiai hercegnő |
Házastársa | Godehilde de Tosny Arda marasi úrnő Adelaide del Vasto |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Balduin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1096-ban fivéreivel csatlakozott az első keresztes hadjárathoz, majd a főseregtől leszakadva 1098-ban az első keresztes államként létrehozta az Edesszai Grófságot. Bátyja, Bouillon Gottfried halála után szövetségesei támogatásával fellépett a Jeruzsálem feletti uralomra szintén igényt tartó jeruzsálemi pátriárka ellen, és a jeruzsálemi királyi cím felvételével megteremtette a tulajdonképpeni Jeruzsálemi Királyságot. Uralkodásának első öt évében sikeresen visszaverte a fátimida Egyiptom támadásait, és különféle privilégiumok fejében megszerezte az itáliai kereskedővárosok katonai támogatását. Az itáliai flották segítségével a királyság fennmaradásában kulcsszerepet játszó kikötőket – Caesarea, Akkon, Bejrút, Szidón – foglalt el, kiterjesztve a keresztesek uralmát csaknem az egész szír-palesztin partvidékre. Az egyházzal folytatott küzdelme egy világi királyság létrehozásáért az ő győzelmével zárult: fő hatalmi riválisa, Daimbert jeruzsálemi pátriárka elmozdíttatása után a király nagy befolyással bírt a jeruzsálemi patriarkátus fölött. 1109-ben részt vett a Tripoliszi Grófság megalapításában; ekkorra a többi keresztes állam vezetője is elismerte vezető szerepét és hűbérúri mivoltát a fejedelemségek fölött. 1113-ban sikeresen állt ellen a damaszkuszi–moszuli szövetség inváziójának; 1115–1118 között, uralkodásának utolsó éveiben több hadjáratot vezetett országa déli határán túlra, seregeivel eljutott egészen a Vörös-tengerig és a Nílus deltájáig. Halála után unokatestvére, II. Balduin edesszai gróf követte a trónon.