I. Vilmos angol király
Anglia első normann királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Vilmos vagy Hódító Vilmos, Fattyú Vilmos, Normandiai Vilmos (ónormannul Williame; óangolul Willelm, 1028 körül[1] – 1087. szeptember 9.) Anglia első normann királya 1066-tól 1087-ben bekövetkezett haláláig.
Ez a szócikk az angol királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Vilmos (egyértelműsítő lap). |
I. Vilmos | |
Vilmos a bayeux-i kárpiton | |
Ragadványneve | Hódító Vilmos Fattyú Vilmos |
Anglia királya | |
Uralkodási ideje | |
1066. december 25. – 1087. szeptember 9. | |
Elődje | II. Edgár |
Utódja | II. Vilmos |
Normandia hercege | |
Uralkodási ideje | |
1035. július 3. – 1087. szeptember 9. | |
Elődje | I. Róbert |
Utódja | II. Róbert |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Normandiai-ház |
Született | 1028 körül Falaise, Normandia |
Elhunyt | 1087. szeptember 9. (kb. 59 évesen) Rouen |
Nyughelye | Caen |
Édesapja | I. Róbert |
Édesanyja | Falaise-i Herleva |
Házastársa | Matilda |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vilmos a feleség nélküli I. Róbert normandiai herceg Herleva nevű szeretőjétől született törvénytelen – és egyetlen – fia volt. Hét- vagy nyolcéves korában apja a jeruzsálemi zarándokútja során meghalt, Vilmos pedig Normandia hercege lett, de kiskorúsága és törvénytelen mivolta miatt uralma gyenge volt, a hercegség pedig az anarchia állapotába került. Vilmos egészen nagykorúságáig a főurak közötti hatalmi játszma tárgya volt, de 1047-ben a francia király segítségével sikerült elfojtania az ellene szerveződő lázadást. A hatalom megszilárdítása így is egészen kb. 1060-ig tartott. Ebben a küzdelmében nagy segítséget jelentett számára házassága; az erős flandriai gróf lányát, Matildát vette feleségül. Miután megszilárdította helyzetét, sikerült megszereznie a szomszédos Maine grófságát is.
Vilmos nagyapja ugyanaz a II. Richárd herceg volt, mint Hitvalló Eduárd angol király anyai nagybátyja, így amikor az gyermektelenül meghalt, ő is jelentkezett Anglia koronájáért. Eduárd halála után a leghatalmasabb angolszász earlt, Harold Godwinsont koronázták meg, de Vilmoson kívül III. Harald norvég király is magát tartotta az ország jogos uralkodójának. 1066 szeptemberére Vilmos összegyűjtötte seregeit, és hatalmas flottát építtetett, amivel áthajózott a szigetországba. Harold győzelmet aratott a norvég betolakodók ellen, de a normannok ellen vívott hastingsi csatában elesett, így Vilmos maradt az egyetlen jelölt. 1066 karácsonyán Londonban Anglia királyává koronázták. Idejét megosztotta királysága és Normandia között, eközben számos felkelést vert le, amelyek után az angolszász nemesség nagy részét normannra cserélte le.
Uralkodása utolsó éveit normandiai nehézségek, idősebbik fiával, Róberttel vívott viszálya és a dán invázió veszélye fémjelezte. 1086-ban összeíratta Anglia valamennyi földbirtokát, és összeállíttatta a Domesday Bookot. Vilmos 1087 szeptemberében egy hadjárat során halt meg. Caenben temették el. Vilmos soha nem próbálta egyetlen birodalommá ötvözni két országát, amelyeket elosztott fiai között: az idősebbik Róbert örökölte Normandiát, Vilmos Rufus pedig Angliát.