Idióma
From Wikipedia, the free encyclopedia
A magyar nyelvészeti szakirodalomban az idióma (< latin idioma < ógörög ἰδίωμα (idióma)) terminusnak két főjelentése van. Eredetileg közös elnevezéseként használják a nyelvre és a különféle nyelvváltozatokra, mint amilyenek a dialektusok.[1] Például Almásy György használja 1903-ban, amikor „török idiomák”-ról ír.[2] Ez a használat megtalálható 21. századbeli szerzőknél is.[3] Egyes nyelvészetekben, mint a francia nyelvű, az idiome szakszót csak ebben az értelemben használják.[4]
Az angol nyelvű szakirodalomban az idiom teminust csak „idiomatikus kifejezés” jelentéssel használják. Ez olyan állandósult szókapcsolat, amely főjellegzetessége az, hogy jelentése más, mint a szókapcsolat szó szerinti jelentése.[5][6] Ennek hatására a magyar nyelvű szakirodalomban is az idióma terminust inkább az idiomatikus kifejezésre használják, elsősorban az angol nyelvre vonatkozóan[7] de általában is.[8]