Kniezsa István
(1898–1965) nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, egyetemi tanár / From Wikipedia, the free encyclopedia
Kniezsa István (Trsztena, 1898. december 1. – Budapest, 1965. március 15.) Kossuth-díjas nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1939), majd rendes (1947) tagja. A 20. századi magyar nyelvtörténeti kutatások egyik legjelentősebb alakja volt, számottevő tudományos eredményeket ért el a Kárpát-medencei hely- és személynévanyag vizsgálatában, a magyar nyelv középkori állapotának és írásgyakorlatának kutatásában, valamint a szláv eredetű jövevényszavak feltárásában.
Gyors adatok
Kniezsa István | |
Született | 1898. december 1. Trsztena |
Elhunyt | 1965. március 15. (66 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Kniezsa Veronika |
Foglalkozása | nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, egyetemi oktató |
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1923–1928) |
Kitüntetései | Kossuth-díj (1953) |
Sírhelye | Farkasréti temető (20. körönd-1-9/10)[1][2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás