Konvenciós forint
From Wikipedia, the free encyclopedia
A konvenciós forint (németül Gulden Conventions-Münze, röviden Gulden C.M.) az 1753-tól konvenciós pénzlábnak nevezett húszforintos pénzláb szerint vert pénzérmék, valamint az azokat kiegészítő bankjegyek elnevezése. A konvenciós forintra használatos volt még a rajnai forint elnevezés és változatai (rénes forint, rénus forint stb.), valamint a császárforint és a birodalmi forint név is. A konvenciós forintokat 1857-ig, az osztrák értékű forint bevezetéséig verték. A konvenciós forint 1858. október 30-ig volt törvényes fizetőeszköz,[1] az érméket még 1892. december 31-ig beváltották törvényes fizetőeszközre.[2]
Gyors adatok
Konvenciós forint (Gulden (németül) zlatý (csehül) Ryński (lengyelül) fiorino (olaszul) florin (latin)) | |
1000 forint (1784) | |
Devizajel | Fl. |
Ország | Osztrák Császárság, Liechtenstein |
Váltópénz | |
krajcár (magyarul) Kreuzer (németül) | 1/60 |
Érmék | |
Használatban | ¼, ½, 1, 2, 3, 6, 10, 20 krajcár 1 forint (½ tallér), 2 forint (1 tallér) |
Bankjegyek | |
Használatban | 1, 2, 5, 10, 25, 50, 100, 500, 1000 forint |
Kibocsátó | |
Központi bank | privilegirte oesterreichische National-Bank |
Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza. |
Bezárás