Kurd nacionalizmus
politikai és társadalmi mozgalom / From Wikipedia, the free encyclopedia
A kurd nacionalizmus egy politikai és társadalmi mozgalom, melynek célja, hogy létrejöjjön egy önálló és szuverén állam, Kurdisztán, azon a területen, ahol a kurd népesség mind a mai napig többségi, törzsi rendszerben él. Jelenleg ez a hegységekkel tagolt régió Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékén fekszik, kis mértékben Örményországba is átnyúlik. A kurdok Mezopotámia egyik legősibb népcsoportja, akik több mint 4000 éve élnek ezen a területen.[1] Nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartozik. Becslések szerint kb. 35-40 millió ember beszéli, akik elsősorban Törökországban, Szíriában, Irakban és Iránban laknak.[2] Lakóhelyüktől függően, vallási szempontból megoszlottak az iszlám szunnita és síita ága között.[3]
Kurdisztán területe (CIA, 1992). | |
Nyelv | kurd |
---|---|
Helye | A mai Törökország, Irak, Irán, Szíria területein |
Területe | 390.000-500.000 km² |
Teljes lélekszám | ~40 millió fő |
A korai kurd nacionalizmus egészen az Oszmán Birodalomig nyúlik vissza, ahol a kurdok jelentős etnikai csoportot alkottak. A birodalom feloszlatását követően azonban ezeket a kurd többség lakta területeket szétosztották Irak, Irán, Törökország és Szíria között. Ezzel a kurdok lettek a világon a legnagyobb etnikai kisebbség, közel 40 millió fővel. A kurd nacionalista mozgalmakat Törökországban, Iránban, Irak és Szíria többségben arabok lakta területein betiltották.
Az első világháborút követően az 1920-ban megkötött sèvres-i békeszerződés értelmében a kurdoknak független államot kellett volna alkotniuk. A kurdok autonóm területet kaptak, azzal az ígérettel, hogy egy éven belül elszakadhatnak az anyaországtól, Iraktól. A sèvres-i békeszerződés 62. cikkelye szerint a túlnyomóan kurd többségű területeken élőknek helyi autonómiát kell kapniuk.[4] Ezt követően először az iraki kurdoknak lett célja egy nagyobb önállóság kivívása az 1970-es években, akár a teljes függetlenség megszerzése is a szíriai Baasz Párttal szemben, aki ezt a mozgalmat erélyesen elfojtotta. Az 1980-as években a Kurdisztáni Hazafias Unió megtámadta a Török államot, mely statáriummal válaszolt.
Az 1991-ben lezajlott Öbölháború után az iraki kurdok védelmét a NATO vállalta, amely a repüléstilalmi övezet bevezetésével megvédte őket Szaddám Huszein iraki diktátor hadseregével szemben, illetve lehetővé tette számukra a jelentős önállóságot és az önkormányzat létrehozását iraki központi kormányzat hatáskörén kívül. 2003-ban, az iraki invázió után elűzték Szaddám Huszein diktátort, megalakult az Iraki Kurdisztán autonóm régió, amely ugyan nem teljesen független terület, de az önkormányzatiság kezdetét vette. 2017 októberében azonban az iraki kormányerők újra visszavették a vitatott területek többsége feletti uralmukat.[5]
A kurd diaszpóra a kurd nacionalizmust már régóta vallja és támogatja.