Kölcsönzés (nyelvészet)
nyelvi jelenség / From Wikipedia, the free encyclopedia
A történeti-összehasonlító nyelvészetben, a kontaktusnyelvészetben és a szociolingvisztikában használt kölcsönzés terminus egy nyelvi elem bekerülését jelöli egyik idiómából (nyelvből, dialektusból) egy másikba.[1] Egyes nyelvekben található megfelelője (pl. angol borrowing, francia emprunt, román împrumut) ugyanakkor az átvett elemre is használt.[1][2][3] A terminus általános a nyelvészetben, bár e tudományon kívüli jelentésével ellentétben a nyelv területén nem valami olyasmire vonatkozik, ami visszajár.[4]
Minden nyelv átvesz nyelvi elemeket kisebb-nagyobb mértékben, és átad ilyeneket kisebb-nagyobb mértékben. Ezek az elemek különböző mennyiségben ugyan, de a nyelv mindegyik aspektusához tartoznak. A legtöbb jövevényelem szókészletbeli, de vannak nyelvtaniak (alaktaniak és mondattaniak), valamint hangtaniak és prozódiaiak is.
Fontos aspektusa a kölcsönzésnek a jövevényelemek beillesztése az átvevő nyelvbe. A nyelvtörténet egy adott momentumában a jövevényelemek különböző beillesztési fokot mutatnak.